Manapság lenézik a bölcsészeket? Ha igen, kik? Bölcsészek! Titeket ez zavar?

A humán vs reál tárgyasok mindig is volt ilyen egészségtelen kapcsolat, mióta kapitalizmus a kapitalizmus.

Milyen bölcsészt? A filozófust vagy a gendertanulmányokat végzettet? Igen. Pszichológust? Nem hinném.

Én orvos vagyok, de nem nézem le a bölcsészeket, mert fogalmam sincs, mit csinálnak egyébként.

A bölcsész azért nem értelmezhető a közbeszédben, mert elvileg olyan dolgokban kell "okosan" gondolkodnia (filozófia j.: a bölcsesség szeretete), amiben végül is mindenki okosnak hiszi magát. Nem igazán van gyakorlati, tárgyiasult produktum és így ez nem is túlzottan piacképes tudás. Példa: a régi görögök, az európai kultúra bölcsője, úgy alakította a tudományt, hogy az a bölcsészek, filozófusok gondolkodását vette alapul. Szerintük az államot csakis filozófusok vezethetik, mert képesek (hosszútávon, nem önérdekből) gondolkodni és összefüggéseket látni. Ma már ilyen igény nincs. A politikus négy évre tervez, tovább is csak éppen annyira, hogy magát (főleg anyagilag) átmentse a jövőbe. A mérnök azért gondolja magát okosabbnak, mert a matematikai logika témakörében általában valóban okosabb az átlagosnál (tudjuk, milyen sokaknak mumus a matematika nyelve). De ez csak annyit jelent, hogy képes jól átlátni az anyag és az energia tulajdonságait és azokat absztrakt keretben is vizsgálni. Mondok személyes példát, hogy kicsit szemléletesebb legyen. Van egy (több is van, de elég egyiküket kiemelni) rendkívül magas IQ-val rendelkező ismerősöm. Nem akarom bántani (úgyse ismer rá itt senki, nyilván), de félelmetesen nagy lúzer. Antiszociális (kivéve néhány haverját), zavarja az "emberi" kommunikáció és bár sikeres mérnök(tanuló), hihetetlenül következetlen, kapcsolataiban suta és a mindennapokban önsorsrontó módon figyelmetlen és eszetlen. Egy mindennapi helyzetben próbálok neki józan ésszel felfogható logikával bemutatni valamit (munkatársak vagyunk), kristálytisztán levezetve. Nem érti meg, szinte soha! Tehát. jól mozog az absztrakt elvonatkoztatások világában, de egy pohár vizet nem lehet nyugodtan rábízni. Vagy mondok mást, egy rokonom BME mérnökin végzett, néha elmondja az elképzeléseit a világról. Mikor én a magam humán-végzettségeimmel veszem át a szót, nagyon csendben tud maradni, egyszerűen cserben hagyja a logikája a mindennapok kérdéseiben. Tehát, a mérnökök is érthetnek sok mindenhez, de sokszor ők is csak egyvalamihez értenek és nemegyszer szakbarbárok. A "mai világ" díjazza a mérnöki és műszaki (infó, autóipar, elektronika) nyelven értő embereket, de "okosságuk" csak erre a szintre garanciális. Programoznak, terveznek, tesztelnek. Egyszerűen: ahhoz értenek, amihez értenek, ugyanígy az egyes humán-területek ismerői is. Csak az egyikre van óriási, szinte korlátlan kereslet, mert ahogy az ember saját képére alakítja a világot, úgy nyer jelentőséget az absztrakt, mindentől függetlenül elvonatkoztató reál-gondolkodás. A következő mondás járja és teljesen igaz is: a reál tudomány a "hogyanra" keresi a választ, a humán tudomány pedig a "miértre" kíváncsi. Érti, aki érti. Az egészen biztos, hogy az emberiség berendezkedett a rövidtávú haszonszerzésre és ehhez a természet mind hatékonyabb kiaknázása szükséges, amit csakis mérnöki szemlélettel lehet véghezvinni, az összefüggések logikája ezt akadályozná. Van egy olyan mondás is, hogy a humán-tudományok a fékek az emberiség fejlődésében. Ez igaz is, de ki akarna beleülni egy fék nélküli, száguldó autóba? Nos, mi abban ülünk, ehhez kétség sem fér, így haladunk.

Sosem néztem le a bölcsészeket. Eddig mind nagyon kedves volt velem a Mekiben mikor sajtburgert vettem.

Az, hogy lenézik a bölcsészt (humán- és társadalomtudományt), esetleg sokan nem jól fizető állást találnak csak, az a társadalmi valósággal tökéletesen összefügg. Nem becsülik őket, mert nem hajtanak tárgyiasítható hasznot. Arra volna jó a munkájuk, hogy igazságosabb, élhetőbb, fenntarthatóbb legyen a társadalom és a világ. Erre mond nemet a mai gazdasági/politikai rendszer és az a polgár, aki ezeken az alakulatokat támogatja a pénzével. Ennyi. Mivel ma már minden a pénz (nemzetgazdasági szinten a GDP), ezért az van megbecsülve, aki ezt hajtja. Beszédes, hogy a GDP semmi mást nem vesz figyelembe, csak azt, hogy mit tudsz áruvá tenni. Egy társadalomtudós nem tudja áruvá tenni a jó gondolatait, mert nincs rá kereslet. Egy telefont vagy autót, egy számítógépes programot viszont bármikor megvesz a nép. Persze, egy Csernus Imre, egy Vekerdy piacképes gondolathordozó (volt), de ez ritka. A gondolatoknak egyre kevesebb az értéke. Sokkal inkább a "gondolatmentesítésben" érdekelt a gazdaság.

#9 És ez miért baj?