Mi 21.szazadi fiatalok ha ugyan olyan helyzetbe kerülnenk mint az őseink tudnánk ugyan olyan kemények lenni ? A puhanyokbol is lehet erős ha megtapasztaljak a háborút és éhínséget és mérhetetlen szenvedest?

A dédapám (idén lenne száz éves) megjárta a második világháború poklát és hajlandó is volt mesélni róla, illetve megmutatta azokat a leveleket, amiket az édesapja írt az édesanyjának, mialatt az első világháború alatt a fronton volt. Mindkettőjüknek ugyanaz volt a véleménye: a háború (általánosan, nem csak egyről, kettőről vélekedtek így) egy szörnyű dolog, ami során egy maréknyi politikus a halálba küld több millió ártatlan embert. Nem tudom, hogy beszélgettél-e valaha igazi katonákkal, akik megjártak valamilyen frontot és a saját bőrükön tapasztalták meg a háborúk kegyetlenségét és értelmetlenségét, de akikkel nekem lehetőségem volt beszélgetni, nem láttak semmi jót ebben. Hiába ígérgetett az embereknek szép dolgokat és dicsőséget a politikai réteg, a valóság az, hogy több millión meghaltak és több millióan szellemi, lelki, érzelmi és fizikai roncsokként tértek haza.

Nem az tesz valakit erős jellemé, ahogy látja, hogy körülötte meghalnak az emberek (talán pont a rokonai vagy a barátai) és ahogyan az sem, ahogy őt kényszerítik arra, hogy számára idegen, de hozzá hasonlóan kiszolgáltatott emberekkel végezzen. Az főleg nem teszi azzá, ha ezt követően PTSD-től, depressziótól vagy egyéb mentális zavartól szenved, vagy valamilyen fizikai sérülést (egy kilőtt szem, egy amputált végtag, egy megégett arc) képtelen magával hordozni. Ezek nem tesznek erőssé, hanem elvesznek az emberségedből. Nem leszel attól erős, hogy a földbe tipornak.

Ha valóban szeretnél egy erős jellemmel megismerkedni, akkor beszélgess például egy orvossal, aki a szó a legszorosabb értelmében minden napját az emberek segítségével tölti, akin emberi életek múlnak. Egy tanult ember, aki jól dolgozik stressz alatt. Ez egy erős jellem. (Ne érts félre, véletlenül se arra szeretnék utalni, hogy a katonaságban nincsenek ilyen emberek, vagy hogy ott mindenki rossz lenne. Ez nyilván nem igaz.)

A jellemedet sok minden formálja. A neveltetésed, a családi/baráti/iskolai/munkahelyi/egyéb környezeted, a személyiséged, a különböző élettapasztalataid és lehetne még sorolni, hiszen egy komplex dologról van szó. Én például bizonyos dolgok miatt erős személynek gondolom magamat és ehhez semmilyen traumát nem kell elszenvednem.

Nyilván a traumáknak is van jellemformáló hatása, de ez általában negatív szokott lenni és amennyiben az illető nem fordul segítséghez, akkor ezeknek hosszútávon nagyon rossz következményei lesznek. Persze, elmondható, hogy aki megjárt egy háborút, az nem fog fennakadni a kisebb dolgokon, de őszintén, bármilyen katonát kérdeznél meg, mindegyik azt mondaná, hogy inkább legyél kicsit félénk, inkább legyél kicsit esetlen, mintsem hogy meg kelljen járnod azt a földi poklot, amit nekik kellett.

Tíz, száz, ezer, tízezer éves mások voltak a körülmények, így az emberek is. Éppen ezért nem látom sok értelmét, hogy különböző generációkat hasonlíts össze ilyen formában. Persze, lehet összehasonlításokat vetni, de kijelenteni, hogy az egyik erős volt, a másik puhány egyszerűen röhejes, már ne is haragudj.

Ha olvasol írásokat mindenféle kor íróitól, akkor tudnád, hogy nincs akkora szakadék a generációk (és itt nyugodtan több száz évet is vehetsz) között, mint ahogy te azt gondolod. Egy átlagos cipész 1323-ban pont annyira nem értett a harcászathoz, mint 2023-ban egy átlagos egyetemista. Ugyanannyira nem értett hozzá, ugyanúgy tartott a háborúktól, és ugyanúgy megnyomorodott valamilyen formában, ha ilyen helyzetbe kényszerítették. Komolyan, ehhez elég csak korabeli beszámolókat olvasnod.

Az, hogy téged láthatóan lelkileg és fizikailag bántalmaztak semmilyen formában nem jó és hogy te ezt nem veszed észre csak azt mutatja, hogy mennyire el lett torzítva a jellemfejlődésed. Érdemes lenne elmenned egy pszichológushoz, bár sajnos kétlem, hogy ezt meg fogod tenni.

24/N