Mit tegyek, ha két verekedő gyerek szétválasztása közben az egyikük véletlenül megsérült?

Pedagógiai asszisztensként dolgozom egy tanodában.

Amikor az iskolai órák véget érnek, át kell mennem a kiskorú gyerekekért, hogy átkísérjem őket a tanodába.

A kérdésemmel kapcsolatos esetben az történt, hogy négy gyermeket szerettem volna a tanodába kísérni. Három már csak a negyedik, készülődő fiút várta velem együtt.

Míg várakoztunk, az egyik felügyeletemre bízott gyermeknek nekiesett egy másik gyerek (nem tanodás), és többszöri felszólításra sem hagyta abba. A kiváltó okot nem tudom, csupán azt, hogy baj történt. Sokadszori felszólítás után úgy döntöttem, szétválasztom őket, és ahogyan megpróbáltam lefogni a verekedő gyereket, elvesztette az egyensúlyát és a földre esett, a pólója pedig, amit nagy hirtelen megfogtam, kissé megszorította a nyakát.

A gyermek rögtön elszaladt anyukáért, aki öt percre rá már ott is volt.

A gyerek természetesen nem vallotta be az anyjának, hogy ő verekedett és le lett állítva, csak azt, hogy én megvertem (igazából a ruháján kívül mást nem is érintettem).

Anyuka tudta, hogy olyan helyen vagyunk, ahol kamera nem lát, nagy kiabálva számonkért, miért verem én a gyerekét, lekuevázott, fenyegetett. Hiába mondtam, hogy nem verve lett, hanem lehúzva a másikről, valamimt hiába hívtam fel rá a figyelmét, hogy az ő gyerekének nincs joga bántani azt a gyermeket, akit a szülője szerződésben a védelmemre bocsátott, csak hajtotta a magáét. Válogatott kifejezésekkel sértegetett, egyszer pedig a hajamba is belemarkolt, tépve, majdnem a földre rántva.

A tanodás gyerekek próbáltak védeni, nem sikerült nekik. És nemcsak a hajtépés miatt fáj a fejem, hanem azért is, mert nem tudom, mit tehetnék - azon kívül persze, hogy tájékoztattam az iskolát, valamint a főnökömet az esetről.

Kollégáim szerint ezzel akár fel is jelenthetném - de hogyan tegyem, amikor nem tudom a nevét? Valóban van bármi, amivel megvédhetem magam?

Egy verekedést akartam megfékezni, hogy egyik gyerek se sérüljön. Hogy aztán a fiú mégis elesett, végtelenül sajnálom, én sem vártam, hogy kibillen az egyensúlyából. És az anya és a többi családtag végül megfenyegettek, hogyha olyan helyen leszek, ahol kamera nem vesz, ott félre fognak húzni, és addig vernek, míg élek. Hogyan éljem így a mindennapjaimat? Tarthatok attól, hogyha meglá, akkor tényleg megteszi, vagy csak a hangja volt nagy?

Kiábrándulok... Egy szem rossz szándék sem volt bennem. Most még én vagyok a rossz, mert nem sikerült a pattogó gyereket úgy megfognom.

Mit tehetnék? Szerintetek mi lenne a legjobb megoldás? Én nem szeretnék feszültséget szítani, mert csúnya lenne, ha ilyesmi miatt a szülőt elvinnék - mivel vannak szemtanúk, tudom bizonyítani az igazam. A gyermekek is velem voltak, a szülővel történt incidensnek pedig, ahol én csak álltam és kezet nem emeltem senkire, csak ő rám, egy buszmegállónyi ember láhatta. Emellett elvileg kamera is van, ami pont oda lát, és tudtommal kikérhető az anyag.

Mégsem szeretnék feljelentést... Olyan ember vagyok, aki jósággal fordul a gonoszhoz, azt remélve, akkor letesz a bántásról. Nem volt szándékomban bántani senkit, és a mai napig sem ártanék a gyereknek. Egyiknek sem, igazából.

A kamera engem igazol, tehát ha a szülő netán feljelent, a főnököm szerint kétszer vagy háromszor annyi büntetést kaphat, mint egyébként.

De nem akarom ezt. Csak feledni, és dolgozni tovább csendben, háborítatlanul. Vigyázni a gyermekek biztonságára, eltölteni velük a délutánt, biztonságban adni át anyukának. Ennyit szeretnék csupán, nem akarok perelni - ha muszáj, csak akkor teszem meg.

Szerintetek ez a helyes lépés? Mit tennétek ilyen helyzetben? A hajtépés miatt elvileg nekem kellene feljelentenem a kollégák szerint.

Válaszokat előre is köszönöm.