Miért sírja mindenki vissza a régi éveket?

Igen, jobb volt az élet, az emberek bátran kimentek az utcára ismerkedni :)

Régen mi mindennap kimentünk játszótérre haverkodni, játszani :D

Manapság csak telefonoznak...

#12:

Mondjuk ismerkedni k*rvára nem az utcán szoktak, hanem szórakozóhelyeken, de ez ne zavarjon.

Felsorolni se tudnám hirtelen az okokat...

De csak, hogy mondjak valamit: megnézek egy régi Poirot filmet. És tetszik az egész hangulata. Az a kultúra, az a művészi tálalás, az intelligens jelenetek. Néhány évtizede még erre volt igény.

Megnézek egy modern filmet. Farok, segg, csöcsök, punci, fingás, böfögés, hányás, szarás. És ez tetszik az embereknek. Utoljára a "Miért pont Ő?" filmet láttam a moziban. És elszörnyedtem. Ez tetszik az embereknek? Ezen nevetnek? Az alpáriság, a mocsok, az altesti poénok, a primitívség, a gusztustalanság. Azóta nem voltam moziban.

Vannak dolgok, amik jók a jelenlegi korban. De összességében erősen a régi kor felé billen a mérleg. Sajnálom, hogy nem akkor születtem.

Azt hogy a magyarok miért, és akár még korábbi korokat is, azt sejtem.

De hogy külföldiek és 2010-2016? Ebből csak arra tudnék most gondolni hogy akkoriban még kevesebb volt az agresszív szélsőséges nézet, a megosztás a társadalmakon belül, és a gyűlölködés a mesterségesen létrehozott törésvonalak mentén. Illetve se covid és az azzal járó sötét dolgok, se a 3. világháború előszelének ható jelenlegi háborús események. A mostaninál sokkal nyugodtabb és kiszámíthatóbb idők voltak még, azóta minden egyre inkább elborulni és szétesni látszik.

Személy szerint nálam már 2015 óta tart a folyamatos visszavágyódás a szebb és nyugodtabb, boldogabb idők felé. Kétezres évek mint nagy szerelmem, de még a 90-es, sőt mostanra már a 80-as éveket is imádom és talán sokkal inkább élnék is már újra ezekben az időkben, mintsem a jelenben. Dehát az élet nem kívánságműsor. Marad az escapism és a fantázia, emlékek és nosztalgia kombó :)

Van egy tény, hogy az anyák nem emlékeznek a szülés alatt átélt kínokra, csak egy részére.

Az emberek is így vannak.

Én pl úgy emlékszem az egyetemi éveimre, mint egy klassz, laza, bulis korszakra, közben megvoltak a nehézségei is, amit annak idején nehezen bírtam.