Egy közösségben ahol tuti pletykálkodnak rólam a hátam mögött, miért tagadják ezt olyan határozottan mindig amikor rákérdezek valakinél?

Engem is mindig kibeszéltek és mai napig is kiszoktak, rájuk hagyom. Munkahelyen én lelkiismeretesen dolgozom, amikor van rá alkalom beszélgetek a kollégákkal, de előfordul hogy kibeszélnek.

Ilyenkor én kényelmetlenül érzem magam, rákérdezni eszembe sem jutna, inkább úgy teszek mintha nem tudnám.

Amúgy meg nincs számomra negatív következménye, amikor rólam beszélnek és okot se adok nekik rá. Személyiségben és teljesítményben is magamat adom, én tisztelem a kollégáim akkor is ha ők kevésbé empatikusak. Én bármilyen munkahelyen betudok illeszkedni, nekem a fizetésem fontosabb bármilyen munkahelyi kapcsolatnál, vagy veleménynél.

Lehet javítani a kommunikációs képességen, ha téged zavar.

Ha nincs konkrét károd abból, hogy úgy gondolod pletykálnak, akkor mást nem tudsz tenni, mint lexarni. Nekem mondjuk már az is káros lenne magamra nézve, hogy ezen agyalok, nem hagyna a gondolat élni. Így más eszközöket vetnék be.

Kérdezz konkrétan.

Azt hallottam hogy arrol beszéltek hogy valaki késett reggel mi volt az oka ki az?

És akkor visszakérdezek, hogy kitől hallottad? Mert vissza lehet ám kérdezni bármikor, bárkinek.

Kérdező. Hogyan derült ki máshol is, hogy rólad beszéltek? És mik azok az arra utaló jelek?

Mar regebbi kerdes, de azert valaszolok.

Az ilyen emberek mindenkirol beszelnek. Aki epp nincs jelen, az a tema.

Amugy sem nagyon szoktam megosztani dolgokat magamrol vagy velemenyt masokrol. Foleg, ha valaki nekem kezd el duruzsolni vkirol, azzal leszek a legovatosabb. Mert rolam is ugyanugy fog.

Mindenki fura egy kicsit, es mind masok vagyunk. Ne erezd magad kevesebbnek a furcsasagod miatt. Mas sem tobb es senki sem tokeletes.