Személyiség zavar?

Gyermekkorom óta mérgező környezetben élek az iskolában nem voltak barátaim úgy éreztem hogy a ott mindenki tanulok/tanárok utáltak léteztek és megvetettek engem. A családommal se érzem jól magam sőt szinte egyfajta utálat alakult ki bennem feléjük. Mindig mindemert engem hibáztattak pl:miért nem szól hozzád senki minek nincsenek barátaid. Mindig engem hibáztattak mindenért nem értették meg hogy a többiek utálnak és csúfoltak és engem hibáztattak mind ezért.

A szüleim nagyon sokat hazudtak nekem még gyerekkoromban el csaltak egy lelki gondozóhoz mert hogy van valami baj velem.

Mindig veszekedés megy mikor én is ott vagyok.

Ez pont hétvégén történt: fent ültem a szobámban az emeletem némán meg se szólaltam videókat néztem a telefonon aztán anyám minden ok nélkül kiabálni kezdett velem és fenyegetőzött saját magát állította be áldozatként és engem hibáztatott mindenért pedig semmit nem csináltam és olyanokat mondott hogy orvoshoz fog vinni mert valami baj van velem. De mikor megkérdeztem mit tetem hogy így bánik velem nem válaszolt.

Nagyon sokat szorongok, gyakran bántom magam mint testileg mint lelkileg, évek óta depressziós vagyok és borderline zavarom is van de ők ezekről nem tudnak és nem is mondhatom el nekik mert az ő kis világukban nincs olyan hogy mentális betegség vagy depresszió ezért erről soha nem beszélhettem velük és nem is fogok hiszen úgyse értenék meg és úgy is csak engem hibáztatnának hogy én lettem ilyen meg nem tudják hol rontottak el. Miközben soha semmit nem tanítottak vagy mondták volna hiszen ők nem tudnak semmiről és engem borzasztóan zavar hogy ők ennyire tudatlanok és azt akarják hogy ne is egy szabályt követő birka legyek soha nem hagyták hogy az legyek aki és most már félek is mássá válni félek az emberektől és nem szeretek a közelükben lenni szinte meg utáltam az embereket de közben még is úgy érzem hogy figyelem hiányos vagyok hisz szeretnék egy baráti társaság középpontjában lenni. Nagyon paranoiás vagyok félek és szorongok. Ingadozik a hangulatom de ez az üresség érzés soha nem múlik el. Nem tudok mással együtt örülni és bízni se. Jó ember ismerő vagyok azonnal átlátok az arrogáns nárcisztikus embereken vagy a kamu betegeken.

Kollégiumban lakom és vagy nagyon jól leplezem ezt az egészet vagy egyszerűen senkit nem érdekel amit mondok.

Igazából én vagyok itt mindenkinek a lelki szemetese mert mindenki nyavajáját én hallgatom meg de az enyémre senki nem kíváncsi ha elkezdek beszélni azonnal a szavamba vágnak és egy teljesen másik témáról kezdenek el beszélni.

Most sincsenek barátaim csak bábjaim akikkel együtt megyünk boltba vagy valahova csak hogy nem mondják hogy egyedül vannak.

Én nagyon szeretek egyedül lenni és néha nagyon elegem van a bábokból akik csak azért keresnek mert szükségük van valakire vagy csak nem akarnak egyedül lenni.

Étkezési zavaraim is szoktak lenni pl vagy egész nap nem eszek vagy folyamatosan ennék és meg nem szűnő éhezést éreznék a vízzel is hasonlóan vagyok vagy egész nap nem iszok vagy olyan szomjúság jön rám hogy hiába iszok nem múlik el.

Ma is nagyon sokat bántanak és csúfolnak főleg azért mert 18 éves létemre még most se tudom kimondani az R betűt.

Nem tudom mi lett velem elvesztettem minden reményt.

Minden idegesít minden zaj főleg ha valaki beszél mellettem utálok emberek közt lenni és utálom magamat is.

Biztos most is velem van a hiba.