Mit tegyek? Sír a felnőtt gyerekem a kilátástalanságtól.

Dolgozik, de nem látja már miértjét, hogy vezetne valahova. Külföldre nem tud menni, kiskorától tanulja az angolt, de még mindig nem tudja, ezért nem is lett érettségije, csak egy szakmája (3 év szakmai után ment befejezetlenül 2 éves érettségire), amiben végül nem helyezkedett el. Az a gond, hogy már én is sírni szoktam, csak én egymagam éjjel. Egy csomag lapkasajt mindjárt 1000 ft, egy kotmány croissant 350 ft. Mindenből a legolcsóbbat vesszük, legyen az kenyér, nagykiszerelésű shampon, tusfürdő, folyékony szappan, zsepi, wc papír, ruhát Humanából vesszük a maradékot a 200 ft-s napokon és így is drága az élet. Semmi extrát nem veszünk. Megy a munka ezerrel a számlák befizetéséért. Lesz valaha jobb ez a gazdasági helyzet?