Jól érzed jelenleg magad Magyarországon?

#31

Pont a Magyar emberek egyik legrosszabb tulajdonságát pedzegeted, mert szerintem náluk az előítélet az egyik legrosszabb szinten áll.. Jó nyilván erről olyan jobban tud nyilatkozni aki mondjuk több hónapot vagy évet élt külföldön, de alapból ez a tipikus "utáld a másikat, mert más" elvre alapul kb a politikánk.

Ezt a sztorit csak leírom a végére

Andit 8 és 12 éves kora között molesztálta a nárcisztikus, bántalmazó alkoholista apja. 18 évesen megpróbál róla beszélni.

Mik a reakciók?

Az anyjától, aki amúgy tudott róla: nem történt meg

Az apjától: letagadja

Nagymama: hogy találhatsz ki ilyet, biztosan álmodtad

További családtagok: Biztosan nem úgy volt, apád csak nagyon szeretett, örülj neki

A szomszédok: Á, hát a Pista áldott jó ember, keresi a kenyérrevalót, ezermester mindent megszerel

További ismerősök, köznyelv: miért csak most szól, biztosan ő provokálta ki, már 8 évesen az anyja rúzsát használta, ő provokálta ki.

Senki nem hisz neki.

Mi a lényeg? Hogy a valóságba belenézni, egyáltalán belenézni az meló. Könnyebb azt mondani, hogy nem igaz. És fordítva is. Egy teljesen abszurd történetet, mint a transzvesztita óvodások, könnyebb elhinni és beijedni. És még meg is köszönni, hogy milyen rendes ez a kormány, hogy figyelmeztet.

🙄

Nem érzem jól magam.

A politika sosem zavart, pedig aktívan olvasgatok a témában, szavazni is mindig voltam, és tüntetésekre is elmentem, illetve erősen ellenzéki vagyok.

Az első alkalom, amikor gondolkoztam azon, hogy külföldön folytatom, akkor volt, mikor szó nélkül bezáratták a munkahelyem mert covid, és nem, a hírekkel ellentétben semmi kompenzációt vagy segítséget nem kaptunk, úgy, hogy nem lehettünk nyitva, nem dolgozhattunk. Közben hallottam a külföldi barátaimtól, hogy oké, náluk is bezártak az éttermek, kocsmák, kávézók, de ők a fizetésük 80-100%-át megkapják otthon ücsörgésért, én mennyit kapok? Hát mondom rohadtul semmit?

Viszont, ami betette a kaput, hogy mennyire elsilányult az emberek mentális állapota az elmúlt három évben. Budapest egyik forgalmas csomópontjánál lakok, konkrétan nem tudok úgy bemenni dolgozni, vagy elmenni boltba, hogy 3-4 ember ne próbálna pénzzel lenyúlni (aztán a rhákos nénikém, hogy nem adtam), ennél is rosszabbak a téveszmés őrültek. Beleáll az aurámba a buszmegállóban (de konkrétan ilyen 10 centire a pofámtól), arrébb lépek kettőt, hogy ne legyen már egy idegen a személyes teremben ha nem muszáj, erre elkezd velem üvöltözni, hogy én mit játszom az agyam, meg miért undorodok tőle. És ez egy tök normális, konszolidált ötvenes nő volt. De állt már le kötekedni velem normálisnak látszó ember azért, mert kifújtam az orrom, azért, mert zenét hallgattam a buszon (fülhallgatóval... amíg ki nem tépte, hogy "NEKED POFÁZOK!!!"), azért, mert hosszú a hajam, akármiért. És ez pár éve még nem volt így. Én pont azt élveztem a legjobban Budapestben, hogy itt senki le se szar, amíg én nem szólok senkihez, addig hozzám se szól senki. Hát, ez erősen megváltozott szerintem, mindenki frusztrált, mindenki mindent támadásnak vesz, az is provokációnak számít, ha véletlenül ránézek valakire.

Külföldön ezt nem tapasztaltam, szóval igen, tervben van a költözés. Skandináv országba szeretnék menni, igen, sok a bevándorló, de legalább azok se szólnak hozzám, meg a helyi lakosság se.

Nem érzem jól magam ebben az országban. Bár a keresetem összege megüt egy középkategóriát, félek, ha lebetegszem, nem kapok megfelelő segítséget. Magánt nem tudok kifizetni, a közellátás meg haldoklik.

Az infláció az egekben, az oktatás, handoklik. A munkahelyek többsége alulfizet és kizsigerel. Ezen kívül a bevételemből nem tudok olyan mértékben félretenni, hogy az elég legyen komolyabb célokra.

A közhangulat, a politikai dolgok, környezetvedelem, szociális segítségnyújtás hiánya már csak hab a tortán.

Ez az ország olyan mélyen rohad, hogy azt el sem lehet képzelni. Nagyon szomorú.

Szeretnék innen elmenni egy fejlettebb szellemiségű országba. Ecélból nyelvekkel, kultúrákkal ismerkedem és emberekkel, akik testközelből tudnak mesélni az élményeikről.