Kilátástalannak látom a jelenlegi helyzetemet, nem tudom, lesz ez valaha jobb?

Úgy tudnám elmagyarázni, hogy történik az életben veled egy rossz dolog és foggal, körömmel azon vagy, hogy azt helyrehozd. Viszont minél inkább igyekszel azzal párhuzamosan még több minden romlik el és a végén, mint egy lavina rád zúdul az egész, te pedig ott pislogsz, hogy hol van itt a kiút. Elgondolkodsz rajta, hogy igazából mi is a bajod, de annyi problémád van már, hogy meg se tudod konkrétan nevezni. Ebben a szituációban vagyok.

Egyre gyakrabban gondolok arra, hogy milyen értéktelen kis s2.r vagyok és ha történne velem valami, akkor alig hiányoznék valakinek, pedig nem akarok bántani magam, mégis ilyen gondolatok foglalkoztatnak. Nem látom a kiutat és félek és nem vagyok benne biztos, hogy egy ilyen életet érdemes-e leélni.