Lecsúszott alkoholistákkal mi lesz?

Mindig lehet döntést hozni afelől, hogy az alkoholbeteg kér-e segítséget. Ez saját döntése kell, hogy legyen. Kórház, terápia, önsegítő csoportok... akár az utcáról is fel lehet állni... ismerek ilyeneket, akiknek sikerült.

Ha nem kér segítséget, nem akar józanodni, akkor előbb-utóbb meg fog halni. Szegényen vagy gazdagon, munkanélküliként vagy dolgozóként. Ez a vége.

3

Ez nagyon szép, csak sajnos a valóság, a magyar rendszer nem könnyíti megca dolgukat.

Pl nézzük meg, mennyi idő míg a döntéstől hogy leszoksz, eljutsz mondjuk egy rehabig.

Felhívod a háziorvost hogy beszélnél vele. Mondjuk ad egy hét múlvára időpontot. Elmész, az lesz a vége hogy kapsz addiktológiai szakrendelésre beutalót. Ott kérsz időpontot, 2 hónap múlva szóba is állnak veled. Ha egyetlen konzultáció alapján eldöntötték hogy, te befekszel rehabra, akkor szépen feltesznek a több hónapnyi hosszú várólistára.

Nem is beszélve a nehezítő tényezőkről, tegyük fel mondjuk dolgozik. Ha szerencséje van akkor korrekt, törvények szerint eljáró cégnél, ahol vizsgálatokra, kivehet szabit, rehabra, táppénzre mehet.

De sajnos tudjuk hogy ez nem mindenhol így megy, főleg ha lecsúszott alkoholista vagy fizikai problémákkal is, örülsz hogy valami segédmunkás melót okosba napi bejelentéssel megcsíptél. Onnan meg ugye nem tűnögethetsz el hónapokra... Pláne ha van egy családod is, akit el kell tartani, asszony 3 gyerekkel otthon és életében egy percet nem dolgozott, jobb esetben van egy bőrszabász iskolája a 90'es évekből, de az is lehet hogy a 6 osztály sincs meg (mondjuk egy szegregátumban, ahol kiemelten gyakori az alkoholizmus ez simán lehet...)

Meg az olyan kórházi körülmények, ahol szakmai segítséget adnak (mert ugye alkoholról lejönni anélkül halálos kimenetelű lehet), nem túlzottan sok van az országban.

Egy éhbérből élő ember, ha el is engedik munkából, az amúgy is rossz anyagi helyzete mellett nem biztos hogy meg tud engedni magának egy szabolcsi zsálfaluból 50 km-es utakat hónapokon át.

A másik meg az, hogy sajnos, sokan fel se fogják hogy ez nem oké. A kultúrában benne van a pia. Nem egyszer voltam vidéken, norma (szinte megdönthetetlen dogma) hogy a férfi ember iszik. Ha nem fogadod el a páleszt akkor sértés, ha nem bírod meginni akkor egy gyenge szhar vagy. De nem csak vidéken, a legelitebb körökben is teljesen oké hogy mondjuk a fiatalok egészen korán nem is az hogy isznak, de hulla részegek, hánytatni kell őket, és a közös ivászatokból lesznek a szép emlékek. Ha valaki nem iszik (és nem is vezet, nem terhet), akkor furán néznek rá.

Szóval igen. Sok összetevős ez. Társadalmi, kultúrális meghatározottsága van, nem úgy megy hogy "felülök a buszra, szomszéd településre elmegyek, bekopogok az elvonóra és másnap befektetnek, természetesen addig a családom tartja a hátam, jól meglesznek nélkülem és nekem csak a gyógyulásomra kell koncentrálni". Bár ilyen szép lenne ez...

Kedves 4-es!

Nem kell elbizonytalanítani az ide tévedő józanodni vágyókat. Van megoldás.

Ni, hát nem én is alkoholista vagyok...? :D Messziről jöttem testben-lélekben, és lám, józanul élek egy programban.

Azt senki nem mondta, hogy ez könnyű. Én sem mondom. Nem, ez rohadt nehéz út. Viszont életet ad és új reménységeket, társakat, úgy lehetőségeket. Sokakat ismerek, akiknek még sikerült. És olyanokat is ismertem, akik szó szerint beledöglöttek.

Szóval hajrá, ha valaki épp most kezdené el.

Üdv: 3-as

A legtöbb alkoholista - magamat is ide értve - magasan funkcionáló, azaz a munkában helyt állunk, nem megyünk be részegen, minden nap fürdünk, minden nap mosunk fogat (többször), csak este iszunk, viszont akkor rengeteget, és .kádunk attól, amit a 3-as meg az 5-ös válaszoló idehnyt, mert semmi kedvünk hitetlenként felsőbb hatalmat elfogadni, meg ilyen fszságokat. Ők csak az egyik függőségüket cserélték le egy másikra. A vallás is egy függőség.

Amúgy mi lenne, az utcán kötnek ki, milyen választ vártál?