Hogy fogadjam el, hogy szociális fóbiám van?

Nem lehetséges, hogy egy agresszív kirekesztő társaság direktbe szórakozott veled?

Amúgy meg közönyösen kell viselkedni a kellemetlen szituációkban, és hamar elmúlik a kellemetlenség. Semmilyen veszély nem fenyeget, ha Te saját magadból nem csinálsz hülyét egy pánikreakcióval. Mindig lehet rosszullétre hivatkozni és/vagy angolosan távozni.

Ha teheted kerüld el az ilyen helyzeteket, aztán talán ha kicsit lenyugodtál, lehet gyakorolni (kisebb, bizalommal telibb csoportok látogatása).

Gondolom nem csak úgy magától alakult ez ki. Valószínű már téged megszégyenített valamilyen csoport, vagy volt már ezzel analóg élményed.

A negatív tanulást csak nagyon sok pozitív tanulással lehet ellensúlyozni.

Ha van rá lehetőséged, gyakorold a magányt is (lazítás, meditáció stb.)

Hallgathatsz beszélgetéseket is, amik hasonló témákat is érintenek:

https://www.youtube.com/playlist?list=PLqlCwX74jmVLxKCpwq1zV..

Voltam egy olyan társasági összejövetelen, ahova meghívtak és minden erkölcsi takaróm megvolt az ott tartózkodáshoz. A társaság totalista főnöke pedig a deklarált szabályokkal ellentétben kiközösítési akciót szervezett a becses személyemre - tehát gyakorlatilag nem tudtam szóba állni senkivel a kötelező társalgási fázisban.

Bár kissé meglepett a szitu, de nyugodtan távoztam, miközben egy személyes ismerősöm balkezes pacsival búcsúzott tőlem a bejáratnál. Otthon átgondoltam a dolgot és ráébredtem arra, hogy a díszes "elit" társaságban azért nem volt helyem, mert ők kerültek súlyos válságba - és énnekem nincs semmilyen szégyellnivalóm.

A rákövetkező évben nagy és nyilvános szégyen érte őket, és később is voltak jelei a belső problémáknak - melyekről a titkolózás ellenére még az én teljesen jelentéktelen és már kívülálló személyem is tudomást szerzett.

Azt fogadd el, hogy ez egy átmeneti állapot, amin sok munkával tudsz javítani. Képzeld azt, hogy ez volt az első lépcsőfok, innen már csak javulni lehet. Fogadd el, hogy nem vagy kevesebb másoknál, mások valójában nem látnak nevetségesnek, és hogy mindenkinek vannak jobb és rosszabb napjai.

Abba viszont ne törődj bele 19 évesen, hogy örökre ilyen szorongós, félelemmel teli életet kell élned.

Sehogy.

Menj el pszichológushoz és küzdd le. Semmi sem kötelez, hogy így élj, sőt..

Szerintem ne fogadd el, hanem trenirozd magad. Járj emberek közé, buszozz, akármi szépen fokozatosan...

Ha nem jársz emberek közé, mert jaj, pánik, akkor csak szarabb lesz, végén már a lakásból se mersz kimozdulni.