Miért zárkóznak el az emberek a személyes találkozásoktól manapság?

Fura dolog ez. Én magam szeretem a személyes találkozást a barátaimmal és bizonyos emberekkel. Mi több velük nem is szeretek irkálni. Ha valami van összefutunk.

Ellenben attól, hogy valakivel a digitális világban elcsevegek 1-2 témáról, még nincs bennem az, hogy én ettől többet szeretnék, nem vágyom örök barátságra, kapcsolatra.

Vagy például sokat túrázom, sok embert megismertem, sokakkal végig mentem ismeretlenül órákat, egész napokat. Mégis ennyi volt, nem vágytam arra, hogy innentől mi mindenhova együtt menjünk.

Rokonság megint más téma. Egyszerűen nem érdekelnek, megvan a maguk élete. És igazából a "vért" leszámítva az égvilágon semmi közünk egymáshoz.

-Van olyan akinek csak neten nagy a szája, személyesen pedig megszólalni is alig mer..

-Bekamuzott magáról egy csomó dolgot és személyesen kiderülne minden, hogy hazugság volt.

- Nagyon sokaknak pedig csak egy ember kell akivel nap közben tudnak irkálni, hogy ne unatkozzanak. Semmi mást nem akarnak.

- Az utolsó pillanatban lemondás pedig azért van mert ekkor eszmélnek rá a dolgokra, hogy úristen mi lessz, hogy lessz ott fog állni személyesen és ha nem tudok mit mondani akkor itt nincs olyan, hogy nem nyitom meg az üzenetet és kamuzom be, hogy dolgom volt..