28 évesen már komoly embernek kellene lennem?

dettó, én tizen éves szinten vagyok már, megkaptam :D de sokszor annyi se vagyok, nagyon gyerek vagyok ugyanennyi évesen mint te. De nem érzem gáznak, boldog az örök gyermeki lélek, az elvárások meg nem izgatnak, igaz ciki hogy egy nyomtatványt nem tudok kitölteni, de az élet más területein jó, hogy gyermeki érdeklődés, játszani tudás, a világra rácsodálkozás stb megmarad. Már ha ilyenekre gondolsz te is. Vagy a lakás stb ilyenekre? Én még mamahotelben, pedig noszogatnak nagyon már.

üdv, egy szintén 28 éves (lélekben-agyban mínusz tíz minimum:D)

Én jövőre leszek 28, házas vagyok, van saját otthonom, kutatással foglalkozom egy elég komoly területen, ennek ellenére nem érzem úgy, hogy bárkinek tartoznék azzal, hogy karót dugjak a fenekembe. Amikor kell, tudok komoly lenni, egyébként meg pont azért szeretnek a diákjaim, kollégáim és a közelebbi ismerőseim, mert mellettem ledobhatják a kényszerzubbonyt.

Ha nálunk buli van, akkor ott tényleg elengedjük magukat és nem sznobmeséken pihegünk egymást dorgálva, ha élni mer, hogy mennyire gyerekes.

Volt szerencsém ilyen emberekhez, mert akadémiai területen van pár ilyen felfújt hólyag, igyekeztem messzire elkerülni őket. Ami érdekes, hogy a munkájuk közel sem volt olyan jó minőségű, mint amilyen komolynak mutatták magukat. A "srác" (35), aki az asztalán energiaitalos dobozokból épített várat magának, egyedül lehozott annyi publikációt, mint azok öten.