Mit lehet csinálni egy olyan emberrel aki túl őszinte?

Más az, ha valaki őszintén elmondja a véleményét (ha kérdezik), és más, ha valaki mindenkinek a képébe mondja a dolgokat mindenféle udvariasság nélkül (őszinteségre hivatkozva).

Majd egyszer még visszaüt rá ez a dolog.

Jelezd neki feltétlen, hogy amit művel az nem őszinteség, hanem bunkóság.

Ha valaki tukmálja másokra a véleményét, és az sem zavarja, ha megbánt vele másokat, akkor az egyszerű tajparaszt bunkóság. Semmi köze az őszinteséghez. Több köze van inkább a rosszindulathoz.

Őszinteség akkor lenne, ha csak akkor tenné, ha kérdezik. És a stílus sem mindegy. Lehet normális stílusban is megfogalmazni erős kritikákat.

Ha ezt az adott személy nem érti meg, akkor nyugodtan el lehet szeparálódni tőle. A toxikus emberekre nincs szükség. Perszeő majd áltatja magát azzal, hogy ő csak őszinte volt, de nem, ő bunkó volt. Ráadásul buta is, ha nem érti a különbséget.

Őszinteségbe csomagolt egoizmus.

Marshall B. Rosenberg erőszakmentes kommunikáció. 4 videó van fent youtube-on, küldd át neki.

Nincs olyan, hogy "túl őszinte".

Csak sajnos sokan összemossák az őszinteséget, és a bunkóságot. Persze, hiszen ezzel próbálják jobb színben feltüntetni magukat, sőt, erénynek beállítani az egyértelmű jellemhibájukat.

Csak a helyzet az, hogy lehet tapintatosan is őszintének lenni. Van nekem olyan ismerősöm, aki végtelenül őszinte, nem is tudna hazudni. Jó, ne kerteljük: ez a valaki már egy éve a barátnőm. Előtte sem, és azóta sem mondott semmi olyat, amivel megbántott volna, pedig tényleg nagyon durván őszinte. És volt olyan ismerősöm, aki meg őszinteség címén minden alkalmat megragadott egy kis bunkózásra. Hadd ne mondjam, nem sok barátja maradt. Gyakorlatilag senki. Mégegyszer írom: nem az őszinteség a baj. Sőt, általában kifejezetten egy jó tulajdonság. (Oké, a munka, és a diplomácia világában azért nem mindig, de a személyes kapcsolatoknál az.) A bunkóság meg egyértelműen egy negatív dolog.