Közös kassza van nálatok a családban vagy mindenkinek külön van a pénze?

Családban?

Hát anyuéknak szerintem közös is van, de nekem van külön pénzem nagyon fiatal korom óta.

Mndkettő.

Van egy közös, amibe mindenki ugyanakkora összeget tesz bele - Ebből mennek a lakhatási költségek, rezsi, szemét, stb (Minden, ami olyan, hogy mindenkinek bele kell szállnia)

A maradék pénzét mindenki arra költi, amire akarja.

Hibrid.

A fizetésünk külön számlára érkezik és önállóan rendelkezünk róla, senki sem ugat bele a másik költéseibe. Vannak viszont közös ügyek, közös kiadások, amire fizetésarányosan dobunk össze (rezsi, kaja, nyaralás).

Nekünk a fizetésünk külön számlára jön, de felváltva használjuk egymás kártyáját is. Illetve ha a havi kötelezőket kifizettük, a férjem átküldi az enyémre a maradékot, mert én jobban megfogom a pénzt.

Szóval igazából közös minden.

Ömmm külön tartott közös:D

Csak saját számláink vannak ahol mindenki a saját pénzét tárolja és ha valami kell neki arról fizeti. De nincs enyém-tied gondolat, mindkét számlán lévő pénz mindkettőnké. Nem csinálunk ügyet abból, hogy ki fizet a boltban vagy ki fizet egy nagyobb kiadást, mert az csak a pénz helye, nem a tulajdonosa. A pénz mindkettőnké. A nagyobb kiadásokat az fizeti, akinek épp több van a számláján.

Régen én is azt tervezgettem, hogy fizetésarányosan mindneki bedob egy közös összeget meg ilyesmi, de aztán rájöttem, hogy tök fölösleges, hisz ígyis-úgyis közös vagyonról van szó.

Hibrid rendszer volt, amíg otthon éltem.

Gyerekkoromban a szüleimnek volt külön-külön számlája-pénze, meg mindketten összedobták azt, ami a megélhetéshez kell, pl. rezsi, élelmiszerek, háztartási szerek, ruhák, egyebek. A testvéreimnek és nekem adtak zsebpénzt, hogy azt költsük a hobbijainkra, vagy amire akarjuk, én pl. abból fizettem az edzésem, egyik tesóm a festékeit, stb. De ha olyasmit akartunk venni, ami úgymond szükséges, akkor egy fiókban volt erre a célra pénz, és abból bármikor, indoklás nélkül vehettünk ki (legalább is sosem kérdezték meg, hogy miért vettem el belőle - bár nem nagyon fordult elő, hogy valaki indok nélkül, csak úgy magára költötte volna a közös pénzt, max. ilyen százasokat vettünk ki, ha már nem volt időnk kaját csomagolni, hogy tudjunk venni a büfében, de amúgy azt arra használtam, hogy ha pl. én értem haza először, és kedvem támadt vacsorát készíteni a családnak, de már elköltöttem a zsebpénzem, akkor leszaladtam a boltba, és abból vettem hozzávalókat. Vagy, ha láttam, hogy mondjuk fogy ki a wc papír, akkor elvettem reggel egy ezrest, és hazafelé suli után beugrottam boltba, és vettem egy csomaggal).

16 évesen elkezdtem dolgozni suli mellett évközben, de akkor már kollégista voltam, és azt a fizetést nagyjából arra költöttem, hogy a szüleimnek ne kelljen nekem zsebpénzt adni, menzát fizetni, dolgokat venni nekem. Viszont nyáron mindig otthon laktam érettségiig, akkor is dolgoztam, és felajánlottam, hogy teszek bele én is a közösbe, ha már van keresetem (a faluban egyedül én tanultam távol, és fene mód büszke voltam arra, hogy van saját keresetem, nagyon felnőttnek éreztem magam :D ), de egy fillért nem voltak hajlandóak elfogadni, úgyhogy ugyanúgy kijátszottam a rendszert, mint év közben, hogy udvariasan visszautasítottam a zsebpénzt, meg ha pl. elvittem a kocsit, hogy bemenjek a városba bevásárolni, akkor azt a bevásárlást saját zsebből fizettem, és még jól megtankoltam az autót, mielőtt visszaadtam volna. De a helyzet az, hogy a szüleim a mai napig nem hajlandóak tőlem nyíltan elfogadni semmit, más városban élek, és ha jönnek látogatóba, és feldobom, hogy üljünk be erre, vagy arra a helyre, akkor nekem illene fizetni, mert én hívtam el őket, de ők fizetnek, és pont. Múltkor anyukám átjött, hogy segítsek neki ruhákat válogatni, mert az én városomban több a vásárlási lehetőség, nekem is választottunk 1-2 dolgot, és nem engedte, hogy fizessem külön a saját holmim.

Mikor együtt éltem az exemmel, akkor a lakbért, rezsit felesben fizettük, de amúgy nem volt közös pénz. Speciális étrendet kell tartanom, szóval kaját kb. mindenki vett magának, nyilván ha főztem olyat, amit ehetek, abból ehetett volna, mindig direkt nagyobb adagokat csináltam, de nem evett belőle, mert úgy volt vele, hogy nem fair "megenni" a kajám, ha én meg utána nem ehetek az övéből. Tisztítószereket, közös programokat olyan arányban fizettünk, hogy mikor épp kinek jutott eszébe/kinek fért bele. De kb. fele-fele lehetett szerintem, legalább is pénzen soha nem vitatkoztunk, más okból váltak el az útjaink.