Van itt olyan, akinek lánykérésre nemet mondott a barátnője?

Üzenetben kaptam egy ilyet:

"Szia!

Ne haragudj, de ha nem akartál férjhez menni hozzá, mikor megkért, miért voltál még 2 évig vele és végül mi vezetett a szétváláshoz?

Nem ítélkezem, csak pártatlan érdeklődőként kérdezem!"

Nem igazán értem miért kell üzenetben, ott azt hiszem látszik(?) a név. Nagyon szívesen válaszolok itt, hiszen itt biztosan anonimek maradunk... :)

Azért maradtam vele, mert szerettem, jól éreztem magam vele. Csak mert nem akartam hozzá menni feleségül (hozzáteszem eléggé fiatalon) miért kellett volna szakítanom? Szerettem. Akkor ezt nem láttam ennyire tisztán, mert fiatalon szerelmesen fogalmam nem volt, hogy amit érzek, lehet-e más, vagy jobb, pontosan mi hiányzik belőle stb., csak annyit éreztem, hogy valami valamiért nem kerek... Mai fejjel már azt mondom, hogy nem volt jó döntés a "nem" es később a szakítás, de mégsem bánom, mert tanultam belőle és újra boldog vagyok és tudom kamatoztatni a tapasztalatomat. Azt is elmondom, hogy miért gondolom rossz döntésnek.

Először is: azért lett vége lanykérés után 2 évre, mert elmúlt a szerelem. A szeretet az megvolt, de már nem szívesen feküdtem le vele úgy, hogy úgy éreztem, mintha "csak" egy nagyon jó barátom lenne. Akkoriban így éltem meg a lángolás elmúlását. 30 felett már másképp látom, véleményem szerint a szerelem elmúlása nem jelentheti a kapcsolat végét, ha megmarad a szeretet és a tisztelet, hiszen végső soron minden kapcsolatban eljön az az idő, amikor a szerelem enyhül és a helyét áveszi a szeretet, tisztelet, ragaszkodás (jobb esetben). Szomorú lenne, ha mindenki 3-5 évente lecserélné a partnerét, csak mert nem már nem úgy lángolnak, mint az elején. Szóval mai fejjel már hozzámennék, ha ez számít valamit - ma már rossz döntésnek gondolom. Talán éretlen is voltam, nem tudom. Ez nagyon nehéz, mert egyébként a mai napig eszembe jut és sajnálom az egészet - de örömmel látom, hogy boldog!! Hál'Istennek egy hasonlóan jó kapcsolatban vagyok jelenleg, ahol szintén történt lánykérés és boldogan igent mondtam. Nem akartam ennyire belebonyolódni, de gondolom azért kérdezted, mert valami/valaki bánt ezzel a dologgal kapcsolatban és talán válaszokat keresel. Nem hinném, hogy én adom meg a választ a problémádra, de ha csak egy kicsit is segítettem vele, már megérte...

Száz szónak is egy a vége, ha ott és akkor úgy érzi (még ha tévesen is), hogy nem téged akar örökké, nem tudsz mit tenni. Ha nemet mond, el kell engedni.

Akkor érdemes, ha tudod, érzed, hogy vágyik rá.

Ezt sok-sok beszélgetés, megfigyelés támaszthatja alá.

Barátok, ismerősök házasságkötése, gyermekáldása kapcsán.

Meg intim beszélgetések, utalások kapcsán: milyen szép gyerekünk lenne, kék lenne a szeme, mint a tiéd, és barna haja, mint az enyém… stb.

Minden előzmény nélkül gyűrű, lánykérés nagy kockázat. Nem szabad.

Lehet, hogy ő még nem tart ott, nem tudja még, stb.