Mit csinálnál, ha újra valami új pandémiás időszak kezdődne?

Megölném magam. Én ezt a szart nem csinálnám végig újra, hogy dolgozni lehet, de nem a szeretett munkakörömben, mert azt pont le kellett állítani, hanem valami szakadék helyen, aztán utána nulla kikapcsolódás, nincs stresszlevezető éjszakai futás, meg uszoda, meg konditerem, hanem üljek otthon és csináljam a semmit, mint valami pegyöpösödött vén szar.

Őszintén örülök azoknak, akiknek így jó, vagy jobb volt az élete, de a helyzet az, hogy most sem kötelez senki arra, hogy járkálj társaságba, meg el otthonról a szabadidődben, minket viszont anno köteleztek arra, hogy ne tegyük meg ezeket a dolgokat.

15

mi sem tehetnénk meg hogy nem járunk iskolába/munkába de muszáj

Sokat nem változtatna, úgyis most fogok szülni, úgyhogy pár évig nem az elmászkálásról fog szólni az életem. A férjem meg amúgy is home officeban van a covid óta.

Én mondjuk covid alatt is ugyanúgy eljárkáltam, csak mikor minden zárva volt, akkor egymáshoz mentünk át a barátokkal.

16, sajnálom, hogy így érzel, hogy "muszáj". Nekem pont ez a problémám, hogy akkor "muszáj" volt dolgozni, előtte, meg azóta ismét meg olyan munkám van, hogy nem csak muszáj a pénz miatt, hanem örömmel megyek be, remélem, egyszer majd te is megtapasztalod a különbséget. Megértem, mennyire kínzó, mikor csak muszáj, és őszintén remélem, hogy jobb lesz majd (btw. számomra még a muszáj munkám is jobb volt, mintha csak otthon ültem volna, mert legalább hasznosnak éreztem magam).

Azzal sincs semmi baj szerintem, ha valakinek nem változtatta meg az életét, mert eleve otthonülős hobbijai voltak (játék, olvasás, filmezés, netezés, stb.), tök jó, ők továbbra is kiteljesedhetnek ezekben a hobbikban, mivel senki és semmi nem kötelezi őket, hogy ne tegyék. Engem viszont köteleztek - volna - arra, hogy ne hódoljak a szenvedélyeimnek, pl. ha hajnal négykor keltem, és ötkor már indulni kellett, hogy beérjek hétre munkakezdésre, majd este hétkor végeztem, és kilencre értem haza, akkor én a kijárási tilalom alatt (ami 8-tól volt) mikor mehettem el futni? Mikor mehettem el éjszakai horgászatra? Akár csak sétálni egyet kutya nélkül (ami nincs, nem véletlenül, mert szeretem őket, de nem fér bele az életembe)? Mikor mehettem el uszodába, vagy edzőterembe? Sehol.

Utolsót is megértem, és tisztelem, de fontos látni, hogy ő önként döntött úgy, hogy gyereket vállal, és ezzel - egy ideig - lemond azokról az örömökről, amiket fentebb felsoroltam. Neki ez a fontosabb, tudja, miről mond le, és önként vállalja. Én meg soha a büdös életben nem vállaltam önként, engem kvára kényszerítettek, hogy semmi örömöm ne legyen az életben. És akkor azt fel sem hoztam még, hogy mennyire szeretek utazni, és erre covid előtt-után volt lehetőségem, közben meg elvették tőlem, se azt, hogy kölföldön élő nővéremmel covid előtt negyedévente találkoztunk, aztán két éven át egyszer sem. Van, akinek ugyanannyit ad egy telefonbeszélgetés, vagy videochat, hát nálunk hiányzott egymás személyes társasága.

A kórházban lévő nagymamám úgy halt meg november végén, hogy egy hónapon keresztül egyedül volt, és semmi kapcsolatom nem volt vele. Látogattam, amíg lehetett, mikor elrendelték a látogatási tilalmat az összes többi szarsággal együtt, akkor hagytam neki egy "butatelefont" a portán, hogy adják oda, nem tudom, mi lett a sorsa, vagy oda se adták, vagy csak nem tudta kezelni, de soha többet nem tudtam beszélni vele. Egy hónap múlva jött a halálhíre, és nagyon szívesen maradtam volna mellette az utolsó óráiban, azt érdemelte volna, hogy legyen valaki mellette, neki fontos lett volna, nem azt, ami történt, hogy a mai napig azt sem tudom, egyáltalán hogy halt meg, adott-e neki valaki egy pohár vizet, ha kérte, mert engem akkor háromszor oltottként még úgy sem engedtek be, hogy könyörögtem, hogy fizetetlen szabit veszek ki, izolálom magam otthon, és vállalom, hogy a saját költségemen csináltatok tesztet, hogy bemehessek. (Belgyógyászaton volt egyébként, semmi köze nem volt a covidhoz, rosszkor támadt kedve haldoklani, ennyi történt)