Miért vannak hirtelen hangulat ingadozásaim? Miért nem foglalkozik vele senki?

18 éves vagyok, de már lassan fél éve folyamatosan úgy tusolok, hogy a könnyeimet mosom folyamatosan. Pedig mielőtt zuhanyozni mentem vidám voltam és szerelmes. Majd amikor becsukom az ajtót és egyedül leszek rám tör egy fájdalmas hasító érzés, mintha folyamatosan megcsaltak volna vagy özvegy lennék. Pedig egyáltalán nem ilyen a párkapcsolatom...Gondtalan, félelemre sincs okom.

A szüleimmel másabb a helyzet, erőltetik az olyan dolgokat is amik engem vagy nem érdekelnek vagy kifejezetten hallani sem akarok róla. Mint most ahogy a költözést tervezik. Én egyáltalán nem szeretnék elköltözni, szeretek itt élni még ha viharos is itt az élet. (a szomszédok miatt)

Az iskolát is ők erőltették ahova most járok. Egyáltalán nem érdekel az egész...

Sírógörcs után sírógörcs, öngyilkos gondolatok, önsértegetés... Minden alkalommal amikor egyedül vagyok. Amikor a tesóim, a szüleim vagy barátom itt van akkor egyáltalán nincs semmi gondom. Eszembe sem jut semmi ilyen.

Tavaly télen nezen dolgoztam a gyászt... Attól tartok még még a gyász nem zárult le bennem, mivel még csak egy éve, hogy meghalt az osztálytársam.

Szerintem észre vehető, hogy nem 10 percig fürdök, hanem 20-30.

De őket egyáltalán nem érdekli. Múltkor anya nyitott rám ilyen hiszti roham közben, de nem reagált semmit. Azóta sem beszélünk róla.

Én szeretnék itthonról minél hamarabb elmenni, de nem a ház miatt, hanem, hogy magam lehessek. Elegem van a szüleimből, abból hogy nem figyelnek rám.

Egy legjobb barátnőm van, ő szokott meghallgatni, de nem akarom teljesen szemetes kukának használni.

Szerinte bordeline-os vagyok. Mármint az ő tapasztalatai alapján.

Miért nem figyelnek rám? Öngyilkos kísérlet kell hozzá? Utána figyelnének? Vagy engedjem el? Költözzek el és ennyi?

Előre köszönöm a válaszokat!