25 körüliek, Ti elköltöznétek otthonról úgy hogy egyedülállóak vagytok?

Nem a párkapcsolattól kellene függővé tenni, hogy elköltözöl vagy sem.

És amikor szakítasz, akkor meg mindig hazakúsznál anyucihoz?

Az anyagi helyzetemből adódóan (nincs havi 150 ezrem amit kidobjak egy albérletre) nem tehetem meg, hogy elköltözzek.

De ha volna rá lehetőségem élnék vele szívesen 26F.

Igen! :) Én elköltöztem és nagyon klassz volt az az első pár szingli év. Az elején 4-en laktunk egy albérletben, az egyetemi évfolyamcsoportomban találtam lakótársakat. Hülyéskedtünk egy csomót, volt, hogy összedobtuk a pénzt közös kajafőzésre és k*rvajókat ettünk, volt, hogy beszökött egy denevér és azt kergettük ordítva, rohadt jó volt. :D Voltak irritáló dolgok, például mikor egyikünk áthívott embereket bulizni, mi meg másnap zhztunk vagy mikor szét volt valami bszva és nem volt gazdája, de összességében szerettem. Nagyjából hasonló életstílusunk és igényszintünk volt, mindenkinek a szobája volt a saját birodalma, azon kívül meg általában hetente összefogtunk és kiganéztuk a lakást. Anyagilag húzós volt, 50 a bérleti díj rezsivel együtt, plusz minden más költség. Azért kellett érte melózni és az nem volt egyszerű órák mellett. De emberileg kinyitott és megváltoztatott teljesen ez az élethelyzet. Nekem jót tett.

Utána a régi baráti körömmel költöztünk egy albérletbe, az is rohadt jó volt. Ott tényleg minden nap olyan volt, mint valami sitcom. Nagyon szerettük.

Aztán lett párunk, rendes állásunk, lediplomáztunk és úgy álltunk tovább, jelenleg is a többséggel egy kerületben lakunk és összeülünk néha beszélgetni, vacsorázni.

Szerintem nagyon szép kis önismereti lecke kerekedhet ki egy ilyenből. Megtanulod irányítani az életed, megtanulsz felelősséget vállalni, ha úgy van, kérni és bocsánatot kérni, konfliktusokat kezelni, priorizálni. Ezek fontos skillek egy párkapcsolatban is.

Igen elkoltoztem, es 9 evet laktam egyedul.

Es barmikor ujra elkoltoznek ha ismet 21 lennek.