Nem vagyok már fiatal, szingli vagyok. Nektek változott már az életetek jó irányban középkorúként? Mit tegyek?

Igen, pont a karácsony MIATT erősebbek ezek a gondolataim... 2 fő a szűkebb család, nincs karácsonyi hangulatunk, nehéz számunkra ez az időszak. Nem elég, hogy szinte minden ismerősöm házas és rengetegen-rengetegen babáznak, még emellett szomorú is, hogy ketten vagyunk "ősömmel" és normál helyzetben rajtam lenne a sor, hogy családot alapítsak és az én csillogó szemű gyerekeim miatt várjuk ezt az időszakot... Plusz, hogy nemsokára találkozom távolabbi rokonnal, aki tipikusan a másik életébe beleszólós típus és (lehet, hogy direkt) pont azokat a témákat hozza fel, amik fájnak, így pont ezt is.

Tartós betegségeim vannak, az egészségi állapotom nem jó. A tükörbe nézve látom az öregedés első jeleit, ráadásul amennyi ételt 10 éve büntetlenül megettem, az ma már hízlal, ami 5 éve még jó volt a laboromban, azért most kőkeményen diétáznom kell.

Olyan érdeklődéseim vannak, amikkel nehezebb ismerkedni, ráadásul ebben a korban pláne, mert kevés a szingli és ők se feltételezik azt feltétlen, hogy én szabad vagyok.

Ráadásul hozzászoktam az egyedülléthez, így még nehezebb az egész. "Fura" is vagyok, mondjuk úgy, hogy nem a társadalmi elvárások szerint élek. Hosszabban regényt tudnék írni. Tudom, hogy vannak kompatibilis másik nembeliek, de foglaltak.

Ráadásul ha holnap találnám meg az igazit, még akkor is már-már kicsúsznánk abból a korból, amikor még felelősen gyermeket lehet vállalni.

Más, aki ilyen helyzetben van, hogyan éli meg a karácsonyt?

Hogyan hárítjátok el a kellemetlenkedő ritkábban látott rokonokat?

Illetve hogyan alakul(t) az életetek?

Lesz még családom? Mármint nem jóslásba bocsátkozásra gondolok, hanem történetekre vagyok kíváncsi. :)