Mennyire tartod előítéletesnek magad?

én utóítéletesnek tartom magam

Realista mértékben. Ha van 10 eset és 8 esetben rossz tapasztalatom volt, akkor a 11-ediktől is inkább várok rossz tapasztalatot, mint jót. Viszont nagyon sok dologhoz nem társítok előítéletet, amihez a környezetem általában igen.

Nem vagyok előítéletes, többnyire a tapasztalatok alapján döntök.

Eléggé az vagyok. Nem az alapján, hogy milyen a bőrszíne,a végzettsége, származása, stb... Általában első találkozás, néhány mondatos beszélgetés után bekategorizálom az embereket az addigi tapasztalataim alapján. Többnyire egy általam ismert emberhez hasonlítva egy adott típusba. Összességében ez elég jól működik. Aki bekerül egy "kategóriába" az 80-90 %-ban ott is marad. Kevés ember van, aki komolyabb meglepetést okozott. Sőt, nem is ez a jó kifejezés, hogy meglepetés. Az ellenszenves, negatív emberek közelében ritkán vagyok tartósan, hogy a jó tulajdonságait is megtapasztaljam. De azért volt rá példa. Fura érzés volt felnézni valakire, akit nem kedvelek. Ettől függetlenül, nem esik nehezemre elismeri egy olyan ember teljesítményét, aki ellenszenves.

Ne ítélj, hogy ne ítéltess!

Semennyire. Nalam nem létezik olyan, hogy elso benyomas, ha van is, elfojtom és a késobbi események, viselkedés, tapasztalat alapjan itélek. Viszont ha valakirol vagy valamirol tapasztaltam tobb negativumot, nem valtozik meg a véleményem, mert kutyabol nem lesz szalonna.

Mindig van bennem annyi bírálni való, amennyit másokban bírálok és a mutogató új sokszor magamra mutat vissza.

jav: mutogató ujj