Mit gondoltok rólam és erről az életről?

Ausztriában élek már lassan 2,5 éve.

Akkor úgy jöttem ki emlékszem,hogy még azt is fordítanom kellett,hogy “mi a neved?” vagy “hogy vagy”.

Egy mekiben dolgoztam 1 évig mert amikor kijöttem akkor ugye felvettek egy másik étterembe mosogatni de sajnos elküldtek 1 hét után mert nem értettem semmit amit mondtak.

Akkor járt volna szállás is a munkához de mivel elküldtek ezért nem volt hol laknom.

Az utolsó havi fizetésemmel mentem ki Ausztriába..nem volt semmi megtakarításom ezért pánikban elmentem egy mekibe ahol megismerkedtem magyarokkal és az egyik éppen lakótársat keresett maga mellé..így odaköltöztem hozzá.

Rá fél évre elkezdtem az alapoktól a németet és amikor végeztem az egyikkel akkor kezdtem a másikat.

1 éve tettem le a B2-es nyelvvizsgát.

Mivel angolul beszéltem, és elég jól eltudom magam adni az elején a dolgoknak…ezért fél évet irodában dolgoztam de sajnos szégyellem magam és szorongok rengeteget itt kint ezért felmondtam.

Utána egy hatalmas multihoz vettek fel ugyanolyan pozícióra de ott már csak németül beszéltem és sajnos ehhez még rettenetesen kevés volt.

2 hónapig munkanélküli voltam majd most augusztusban ismét felvettek egy nagy céghez és itt a főnököm nagyon mellettem áll és érzi a szorongásomat emiatt folyamatosan támogat.

De még mindig egy hatalmas csődnek érzem magam.

Semmihez nem érteky

Otthon elkezdtem egy jogi egyetemet de nem tudtam befejezni anyagi problémák miatt.

Most számlázáson dolgozom de nem igazán értek hozzá.

Bár nem agysebészet és a főnököm tényleg egy tündér de úgy érzem,hogy csak lesajnálnak,hogy szegény fiatal “kelet-európai lány”.

Hogyan lehetne ezt s gondolkodást megváltoztatni?

Olyan mintha az agyam irányíthatatlan lenne.

Nem tudom befolyásolni ezeket a negatív gondolatokat.

Már van egy nagyon szép újépítésű albérletem és kis megtakarításom is de nem tudom mit csináljak.

Egy senkinek, egy ostoba szarnak érzem magam aki semmihez nem ért és mindenki csak lesajnálja ezen a világon.

Csúnya gondolataim is vannak és sokszor arra ébredek éjjel,hogy azt hiszem meghaltam.

Szorongok és félek állandóan de ezt senki a világon nem tudja rólam mert úgy érzem senkit nem érdeklek igazán.

Szerintetek mit csináljak?

Ti hazamennétek?