Az embereknek fáj mások sikere ?

Sokat gondolkodok azon, hogy az embereknek miért fáj mások úgymond sikere ?

Tehát, nekem folyamatos harcnak tűnik az élet, amit nem adhatok fel.

13 évesen kezdtem el dohányozni... ú de menő meg minden alapon. Rászoktam elég hamar, a családban mindenki szívja. Azzal hitettem el magammal hogy a cigi megnyugtat. Ahogy idősödtem úgy szívtam egyre többet (napi 2 doboz). 24 évesen (most vagyok 25), kattanásszerűen beugrott hogy miért ne hagyhatnám abba ?

Én az a fajta ember vagyok aki nem dicsekszik, valahogy nem szeretem, olyan mint hogy ha külső forrásból kellene meggyőznöm magam.

Nem tervezgettem, nem gondoltam arra hogy miért hagyjam abba, csak azt tudtam hogy abba fogom hagyni.

Megindokolni sem tudtam miért. Nem rettentettek el a levágott láb képek, a rothadt tüdő, a cigi ára attól hogy szívom. Volt olyan fiatalabb koromban hogy amit kerestem alkalmi munkákkal pénzt, azt csak cigire költöttem. Mikor meg mar lett saját keresetem, akkor végképp nem érdekelt, megvettem és kész.

Szóval aznap este 5 kor elszívtam a cigit, és valahogy utána kattant be a dolog. Nem mondom hogy nem voltak tünetek, de azok is inkább fizikai tünetek voltak, sokmindent a dohányzással kötöttem össze. Most aki olvassa, ha hiszi ha nem, a cigi "íze" egyáltalán nem hiányzott...

Na a lényeg.

Ugye mint mondtam nem mondtam senkinek hogy leszokóban vagyok vagy ilyesmi, ha kérdezik elmondom de amúgy nem. Döntésem után körülbelül 3 hétre a szüleim megkérdezték hogy miért nem gyújtok rá, talán leszokóban vagyok ? Mondom igen.

Erre szabályosan kitört belőlük a nevetés. Nem vagyok ostoba, tehát tudom hogy ők ezzel palástolják azt, hogy ők már 30 éve bűzlenek tőle, rabjává váltak teljesen, és tenni semmit nem tettek ellene.

Mikor meglátogattam őket, vagy mentem segíteni bármiben, és látták hogy picit is rossz kedvem van, akkor kaptam az ívet. - mivan, idegesít a cigihiány mi ? -ideges vagy, gyújtsál rá. -jajj úgyis visszaszoksz rá, mit játszod magad stb stb...

Hozzáteszem soha nem jatszottam magam, de mindegy. Kicsit fordított pszichológiát alkalmaztam, és kérdeztem tőlük hogy ti miért nem próbáljátok abbahagyni? Nekem is sikerült (ekkor már abszolút nem hiányzott, eszembe se jutott a cigi, na mindegy).

Na itt szokásos szöveg. -jaj nekünk osztod az észt, 2 napja nem cigizel azt játszod magad, visszaszoksz úgy is, te is a rabja vagy, te is gyenge vagy mit okoskodsz.

Mindezt persze teljesen lekezelő stílusban. Elég türelmes embernek tartom magam, de itt már kezdett emelkedni a hajam szála...

Azt kell mondanom, hogy életem legjobb döntése(?) Volt hogy abbahagytam.

Sajnos sokszor a mai napig piszkálnak ezzel a dologgal, de én már csak szánni tudom őket.

Nem azért mert hú de felsőbbrendűnek érzem magam mert abbahagytam egy függőséget, hanem mert ők meg sem próbálják és így magyaráznak...

Nektek jó kis leszokós sztori ?