Gondolkodtatok már azon, hogy mennyire igazságtalan az, hogy amíg a 16 éves Beverly Hillsben lakó elkényeztetett kamaszlány legnagyobb problémája, hogy Guccit vagy Pradat vegyen fel, addig van, aki szó szerint éhínségben hal meg ugyanabban a percben?

igazság az emberi fogalom. Míg nem volt ember, nem volt olyan, hogy igazság.

Ezzel az erővel azt is mondhatnád, hogy a rohadék oroszlán megeszi a nem rég született zebrakölyköt. Milyen igazságtalan ez? Nem igazságtalan, hanem a természet része.

Odáig sosem fogok süllyedni hogy egy kiskorú kamaszlányra irányítsam az összes frusztrációmat.

Amikor az élet igazságtalanságán gondolkodok, akkor inkább azért érzek haragot, mert van egy rakás ember(/felnőtt férfi), akik közvetlenül profitálnak mások szenvedéséből és nélkülözéséből.

Te habzó szájjal gondolsz valami nemlétező kislányra, mert jaj neki milyen jó az élete, én meg azon szoktam merengeni hogy milyen elbszott világ az, ahol emberek milliárdjának a megélhetése függ attól, hogy pár gazdag fsznak épp kedve támad beindítani egy globális gazdasági recessziót.

Ezen nem gondolkodtam, de azon igen, mikor jó párszor hallottam a pénzes osztálytársaimat hisztizni, hogy anyci meg apci most csak 20 000 forintot adott nekik, volt egy aki panaszkodott hogy húsvétra csak 170 000 forintot kap, megegy aki hisztzett baráti chatben hogy az anyjáék 200 000 forintot költöttek a szobájába, kapott 150 000 forintért tv-t és még 300-ért ágyat és szekrényt és hogy most nem kapja meg az 5000 forintos septun piercingjét csak következő hónapban. Szóval ezek közben gondolkodtam azon, hogy én csak egy fekete farmerre vágyom és anya figyelmére meg arra hogy otthon lehessen mást is enni májkrémes és vajaskenyéren kívül már három hónapja lassan.

De rohadt nagy igazságtalanságot éreztem, igen. Megjegyzem dolgozni evközben nem lehet a környéken diákként, nyáron viszont mindig mentem és tettem a dolgaimért.

Én ezt nem az igazságosság - igazságtalanság kérdéskörében vizsgálnám, de persze a példádban számos probléma megjelenik.

Szélsőséges eltérések vannak aközött, hogy milyen lehetőségekkel indulunk az életben. Nyilván teljes egyenlőség sosem lesz, mert nem vagyunk egyformák, de a megközelítőleg egyenlő lehetőségek garantálása (nem pusztán elméleti szinten) rendkívül fontos lenne, ez viszont nyilvánvalóan nincs meg. Hatalmas különbségek vannak országonként, sok szempontból meghatározza a lehetőségeidet hogy hová születsz, akár egy adott országon belül is hogy területileg vagy társadalmilag milyen környezetben nevelkedsz.

Egy másik a probléma a túlfogyasztás, pazarlás és hogy különböző társadalmi rétegek tagjai gyakran burokban élnek. A beverly hillsi felsőosztálybeli családnak meglehet fogalma sincs róla, legfeljebb nagyon elméleti, sztereotipikus szinten hogy más országokban, más társadalmi csoportokban milyen problémákkal szembesülnek az emberek, így nem képes reálisan belőni a saját helyzetét sem. De igaz ez fordítva is, mondjuk egy vidéki betanított munkás gyakran hiszi azt hogy aki szellemi munkát végez az nem csinál semmit, meg aki jómódú annak csak úgy az ölébe pottyant a vagyona. De egy felső középosztálybeliben meg olyan sztereotip mítoszok élnek, hogy aki betanított munkás az csak azért lehet mert lusta, tehetségtelen, motiválatlan, igénytelen és ez az abszolút sikertelenség jele. Nyilván ez sem igaz.