Melyik a jobb szerinted: a felnőttkor vagy a gyerekkor?

Nekem a gyerekkorom egy pokol volt.

Emiatt kb az egész felnőttkorom a nyugalomról, békéről, biztonságról szól.

És ami egy kicsit is emlékeztet a gyerekkorra, attól menekülök.

Elcseszett élet receptje...

Felnőttkor.

Pont gyerekként ne lennénk benne a mókuskerékben? Kezdve az első védőnői felméréstől az érettségiig állandóan csak méregetik a gyerekeket. Minimális az önálló döntés, a szülőkre kell hagyatkozni. Erre rátesz egy lapáttal a kifejletlen személyiség és a kortársak által támasztott folyamatos megfelelési kényszer.

Egy felnőtt dönthet, kőveti-e a konvenciókat.

Nekem elég sz@r gyerekkorom volt. Fizikai, lelki és szexális bántalmazást is elszenvedtem, gyermekkori depresszióm volt, amivel a szüleim évekig nem foglalkoztak. Én így azt mondom, hogy hiába a felnőtt élettel járó sok felelősség, én ezerszer inkábbb választanám ezt, mint azt a tehetetlenséget, és kiszolgáltatottságot, amit gyerekkoromban éreztem. Gyerekként olyan felnőtteknek voltam kiszolgáltatva, akik vagy maguk is mentális betegségekkel küzdöttek, vagy érzelmileg éretlenek voltak, nem tudtak nekem biztonságos közeget nyújtani. Az egész gyerekkoromat belengte a bizonytalanság, a bizalmatlanság, a szégyen és a félelem, és nem tehettem ellene semmit. Felnőttként viszont tehetek azért, hogy megteremtsem magamnak a biztonságot, és választhatok magam mellé olyan embereket, akik segítenek a fejlődésben és a gyógyulásban. És az is fontos, hogy felnőttként vagyok elég érett ahhoz, hogy meg akarjam és meg tudjam ismerni magam, tudok reflektálni magamra, meg tudom fogalmazni a problémáimat és tudok segítséget kérni. Gyerekként szavaim sem voltak arra, hogy mennyire rosszul érzem magam, és segítséget sem tudtam/mertem kérni, hiszen a szüleimre nem számíthattam ebben a kérdésben.

Szóval az én életemre levetítve jobb a felnőtt kor.

24