Valóban csak az egyetemmel lehet sikeres, boldog az ember?

A saját esetem. Elkezdtem egyetemen tanulni, alapvetően motivált voltam kezdetben, de egyre inkább volt egyfajta nyomás, hogy biztos ezt akarom. Rengeteg lemondással járt, úgy éreztem, nincs életem mellette. Folyamatos pánikrohamok, depresszió lett rajtam úrrá, a folyamatos fáradtságról, kialvatlanságról nem beszélve. Ami az i-re viszont feltette a pontot, az az egyetemi oktatók hozzáállása, viselkedése. 1 évet bírtam, aztán úgy voltam vele, hogy jó, ebből én nem kérek, nem szeretnék a pszichiátriára bekerülni, így kiiratkoztam, s elvégeztem utána egy eladói tanfolyamot. Most egy épületgépész boltban dolgozom eladóként, nagyon jó a munkakörnyezet, előre lépési lehetőség is van, úgy érzem most, hogy egyenesben vagyok, munka után el tudok menni bringázni, beszélgetek a családtagjaimmal, a munkatársakkal is elmegyünk gyakran ide-oda, nincsenek alvászavarok. De sokaktól megkapom, hogy egy diplomával többet keresnék, intellektuálisabb lennék tőle, stb. Nem mondom, lehet vannak olyan egyetemi szakok, amik hozzám közel állnának, de én nagyot csalódtam abban, amit az egyetemen tapasztaltam, s abból valahogy nem kérek. De csak én vagyok puhány, férfi létemre? 26/F