Emiatt kezd el mindenki menekülni a velem való beszélgetés elől egy idő után?

Én eléggé szorongok új/ismeretlen emberek közelében (főleg férfiak közelében,de van pár kivétel),így engem noszogatni kell ahhoz,hogy beszéljek az elején. Szeretem,ha egy ember tud beszélni. Bár van,aki sok,de szerencsére ki tudom zárni az érdektelen részeket🤣

Másrészt,az emberek nagy része nem 'klikkel' mindenkivel. Velem pl hiába vagyok stresszes új környezetben,van, akivel pillanatok alatt 'klikkelek' és kényelmesen érzem magam a jelenlétében. Na akkor én is beszélek-rengeteget.

A jelenlegi munkahelyemen kicsivel több, mint fél éve dolgozok,és hiába ninca gondom az emberek nagy részével, kb 10 emberből 3-4,akivel folyamat tudok beszélni,a többiekkel sokszor csak pár mondatot váltunk.

Én elengedtem a kellemetlen beszélgetés részt-vagyis nem fogom kellemetleül éreznem magam emiatt.

Csinálom a dolgom,ha kérdésem van,kérdezek;ha mondanom kell valamit, akkor mondom.

Ilyen vagyok, próbálkozok vàltoztatni,de egy beszélgetést nem fogok kierőszakolni,ha nem tudok.

#12 vagyok

Ha valami érdekeset tudsz mondani, nyugodtan mondd el,csak figyeld az embert,higy mennyire érdekli őt.

Pl.: ha nincs sok dolga,akkor rád néz-e,mikor beszél;

Nem csak flegma válaszokkal ráz le ;

Mit fejez ki az arca stb

Ugyanilyen vagyok én is.

Kérdező:

Nem tudom veled van-e a baj. Nem ismerlek.

Lehet tényleg túltolod, idegesítő vagy, zavaró…de az is lehet,hogy csak nem a neked megfelelő emberekkel vagy körülvéve.

Én például szerintem egy hatalmas people pleaser vagyok.

Állandóan azt érzem,hogy udvari bolond vagyok akinek szórakoztatnia kell másokat és ezért erőltetek témákat,hogy ne legyen kínos csend.

De igazából arra jöttem rá,hogy már leszarom.

Miért én erőlködjek a beszélgetéssel?

Ha valahol csendben ülök vagy állok valakivel és nincs téma akkor engem már nem érdekel a kínos csend.

Dobjon fel ő témákat..ne mindig te.

Ne érezd magad kellemetlenül a csend miatt..fordítsd meg és érezze magát ő rosszul.

Mert gondolom látják rajtad,hogy erőltetni akarsz témákat ezért ők úgy vannak vele,hogy akkor erőltesd.

Neki nem kerül erőfeszítésébe.

Legyen már benned egy kis empátia, és gondolkozz!

eddig ha kellett, ha nem, mindenkinek a nyakára jártál, szívtad a vérüket, az energiájukat a sok kényszeres fecsegéssel, amit baromira utálnak az emberek. Az ilyeneket hívják energiavámpíroknak.

1. Már megutáltattad magadat velük, megismertek, nem bíznak benned, szóval mínuszból indulnál akkor is, ha valami csoda folytán megváltoznál, tehát ha csak meglátják a képedet, hogy közeledsz, máris negatív érzésük lesz, és lépnének le, ha tehetnék.

2. Kétlem, hogy az indíték más lenne, ezután is a többi ember energiájának szívása lenne a cél (lehet, te nem így látod, nem ismered be, nem fogod fel, ill. nem tudatos a számodra), csak egy kicsit többet agyalnál rajta. Akkor is úgy mennél oda, hogy nem kell, csak valami ürügyet találnál ki.

Ez egyszerre szánalmas és idegesítő.

Mondom, inkább azt tanuld meg, hogy ne mások energiáját szipkázd, hanem hogy hogyan töltődj fel normálisan, és hogyan kell társaságban normálisan viselkedni, pl. társalogni, tisztelni mások határait, nem visszaélni a türelemmel...

Szerintem foglalkozz többet önismerettel, élj sokkal tudatosabban, a rossz szokásaidat cseréld fel jó szokásokra, és egyből több energiád lesz, nem szorulsz arra, hogy másokét szívd.

Ezért mondtam pl. a kirándulást, sportot, művelődést, hobbyt, meditációt bármit, ami VALÓDI örömöt szerez, és nem ártalmas szenvedély, pótcselekvés. Az ártalmas szenvedélyekről, pótcselekvésekről épp le kéne szokni, azok a te energiádat veszi el.

Ráadásul az önbecsülésed sem egészséges nyilván.

Szóval tűzz ki értelmes célokat, tegyél értük, egyből lesz megalapozott, jó önbecsülésed, és az önértékelésed is egészségesebb lesz, a kisugárzásod is sokkal pozitívabb lesz, és akkor a társaságodat is jobban fogják élvezni, és te sem azon leszel, hogy mindenkire rátapadj.

Tehát gondold át, pl. ma mit tudnál tenni, hogy javíts egy kicsit is a közérzeteden. Nem kell mindjárt bazinagy dolgokra gondolni, már az is hatalmas, ha pl. otthon rendetlenség van, hogy napi x időt rendszeresen rendrakással foglalkozol, ha a felesleges holmiktól megszabadulsz, ha tisztaság van...

És érdemes pozitív, inspiráló könyveket olvasni, pl. A szorongás feloldása címűt ajánlom. Vannak benne nagyon jó gyakorlati feladatok.

"ő várja a kérdéseimet amire válaszoljon, magától egy szót nem szól, szóval ha én nem beszélek akkor csak a csend van"

Én ettől inkább ezt az embert kerülném el. Mi a f*szom vagyok én, produkciós majom vagy mi? Vagy kölcsönös a beszélgetés és kölcsönösen érdeklődünk vagy köszi, ott a mobilom, azt is nyomkodhatom helyette.

"Ne is menjek soha oda senkihez?"

Ismerkedj, menj oda másokhoz, ha úgy van, de ne olyanokhoz, akik jelezték valami úton módon, hogy nem vagy számukra szimpatikus.

Ez a túlzott eröltetés kissé kezd beteges lenni. Nem gondolod?

Mindemellett nem munkahelyen kell hozzád való személyekre rálelni.

Az csak egy "véletlen", hogy valakivel pont egymásra találtok és sok a közös pontotok.

Az igazi ismerkedés a világban van, nem leszűkítve munkahelyre, kollégákra.

Ezt kell megértened.

Ne legyél gyermek. Gondold át ezeket, amiket írtam s írtunk.

Volt dolgom hozzád hasonlókkal, közeledés, barátkozás és még udvarlási céllal felém közeledőkkel.

Tudd:

A személyiség kiül a verbális, nonverbális és vokális kommunikációjára az embernek.

S mindez mindenkinél más, avagy személyre szabott és az is, hogy kinek mi jön be.

Sokan nem tudják ezeket tudatosan kiolvasni és megmagyarázni az úgynevezett ellenszenvet, unszimpatikusságot.

Csak a tudatalattijukban motoszkál a feldolgozott infó és ösztönösen elhúzódnak, kitérnek.

Teljesen normális.

Jómagam pedig tudatosan figyelem ezen dolgok összességét, így a személyiséget is fel tudom mérni. Mélyebb információkat is.

Így meg tudom határozni, hogy az én személyiségemmel kompatibilis-e az illető vagy sem.

Miérttel is tudok válaszolni, ha kell/szükséges.

Pl más meglátása van velem szemben, amolyan "tetszik nekem, biztos jól kijövünk majd"... Nyem.

Extrovertáltnak gondolnak a kisugárzásom és jó kommunikációm miatt.

Ezt mindig elosztlatom, ahogy azt is: attól, hogy tetszem külsőre, ne akarjon rám húzni/képzelni egy másik személyiséget, ami nem is én vagyok, max az ő fejében.

Az ilyesmi helyzetek engem jobban taszítanak, mint egy sima "szia! Lenne kedved ismerkedni?" szitu.

Annak is a tálalásától függ, azaz hogyan kommunikálja ezt felém.

Tulakodóan vagy illedelmes alázattal.

Ahogy azt én is teszem, ha valaki felkelti érdeklődésem.

Mindenki a maga módján szelektál, alakítja köreit.

S nem is kell kényszeresen ismerkedni, tukmálni magad.

Ez a túlzás, ha nem javul benned, lehet érdemes lenne szakihoz fordulni, mert sokaknál lelki gondok állnak a háttérben.

Pl kényszerbetegség, mefelelési kényszer, önkép, önismeret, önelfogadás, öncentrikusság, befogadó képesség hiánya, empátia, több aspektusos gondolkodás stb.

Az se tesz jót, ha pl kommenteket rosszúl dolgozod fel. Logikátlanul, öncentrikusan reagálsz saját egyetlen aspektusodból pl az a kérdésed, amivel kezdtem ezt a kommentet.

Senki nem mondta azt vonulj el a világ elől és többet soha senkivel ne ismerkedj.

Csak ne erőltesd!

Se magadat, se a másik felet.