Miből merítetek motivációt, lelki erőt a mindennapokban?
Sose vágytam rá hogy "gazdag" legyek, csak egy nyugis átlagos életre. Viszont ez is egyre elérhetetlenebb.
Hiába nem keresek rosszul, hiába szeretem a munkám, minden nap azért kelni hajnalban és azért érni haza későn hogy aztán ne jussak egyről a kettőre... Elég demotiváló.
Én speciel egy kis saját házat szeretnék, de hiába tudok félrerakni havonta pénzt, ha gyorsabban drágulnak az ingatlanok mint ahogy gyűjtögetni tudok.
Egyre gyakrabban érzem azt hogy értelmetlen szélmalomharc az élet, sose lesz jobb..
Nem hiszem hogy egyedül lennék vele, sőt, tudom hogy van akinek azon is stresszelnie kell hogy hó végén lesz-e mit ennie. :(
Hogy küzdötök meg ezzel az érzéssel? Miből merítetek erőt, motivációt a hétköznapokhoz?
Lehet, hogy nem fog sokaknak tetszeni, de nekem a hitem.
Szeretem az Adventet, minden reggel negyed 6 körül kelek, megyek rorátéra (reggeli misére), és aztán dolgozom/egyetemen vagyok.
Próbálok úgy állni az élethez, hogy akármi lesz, Isten kezében vagyok, hiszem, hogy Ő a lehető legjobbat akarja nekem. Hiába esik az eső, vagy fáj a térdem, úgy állok hozzá, hogy ennek is oka van, csak később látom meg (ha egyáltalán meglátom), hogy miért történt mindez.
Hiszem, hogy ha Istenre bízom magam, és a napjaimat, akkor nem történhet semmi rossz velem (vagyis bármi "szerintem" rossz történik, arra úgy gondolok, mint Isten tervének egy apró szelete, de a terv végén mindig süt a nap, és boldogság van). Ahhoz, hogy eljuss a napfényes mezőre, ahol mindig süt a nap, át kell menned az erdőn, szakadékokon, el kell esned, és fel kell állnod.
Nekem még nincsenek ilyen gondjaim, legalábbis még nem kell ezen gondolkodnom. Én a sikereimből, élményekből, hobbikból, szeretteimből merítek motivációt. Minden, amit csinálok olyan, hogy szívesen csinálom. Úgy érzem rendben van az életem.
A ház kérdéssel úgy vagyok, hogy jelenleg nem téma, csak a távoli jövőben tervezek ilyet. Jelenleg egyetemista vagyok és kolis. Viszont nagyon jól épül a karrierem és kifejezetten magas fizetésem lesz valószínűleg már egészen korán. Páromnak szintén. Így emiatt nem aggódom, sokan rosszabb helyzetből is megoldják.
Ezek szerint nem vagyok egyedül. Szinten zenész, ugyanezt élem meg.
Valamilyen hitet próbálok keresni, de ott megáll az egész, hogy nem értem racionalisan mi haszna egy ilyen mókuskerék életnek a falanszterben robotolva, félrokkantan a hátam miatt, ami jobb nem lesz, mert hiába van ott bennem hogy akkor gyógytornára megyek meg úszni, hiába akarnam megtenni a tőlem telhetőt, erre semmilyen körülmény nem adott. Értsd: se pénz se idő, se energia, mert minden elmegy munkával.
Hogy mivel motivalom magam?
Kávéval? A tudattal, hogy ha nem megyek be dolgozni, akkor nem lesz keresetem, éhenhalok, nem tudom a lakbért fizetni, magyarul kb. életben maradni.
Modern rabszolgaság.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!