Ha lenne barátom nem lennék magányos?

Hú, de magamra ismertem most! 22 vagyok, szakasztott ugyanígy érzek. A barátnőimnek sincs rám idejük, újakat pedig piszok nehéz találni, akikkel meg is van az összhang. Pont a napokban fogalmaztam meg, hogy napközben tök jól elvagyok, állandóan emberek közt egyetem miatt, de buszon utazva, majd hazasétálva, illetve itthon, piszok egyedül vagyok/érzem magam, nincs kivel beszélnem, pedig lenne rá igényem. Szüleimet imádom, de nem lehet velük ilyen tipikus fiatalos dolgokról beszélni. Annyira örülnék, ha lenne már valaki pedig :c (személyes ismeretségből)

Ne haragudj, hogy érdemben nem tudtam segíteni, írni. De remélem, hogy hamarosan jobbra fordul minden és lesz majd barátod. Addig is, kitartást!🤍