Miért van az sokszor ha megbántódok valakire és számonkérem, végül még pont hogy nekem kell bocsánatot kérni?

Én is wzt kapom.

Amiért beteg féltékeny éa folyamatosan vádol, bánt, nem akarok velw találkozni, csak amikor normális.

A mai napig ugy állitja ezt be hogy én szórakozom vele, néha akarom őt, néha meg kidobom, letiltom, még én nem viselkedek szerinte normálisan.

Vagy amikor 600adjára kezdi hogy biztos megcsaltam, mással találkoztam és így 600 adjára már csak nyelek egyet lezsibbadva, hogy megint rájött az 5perc, akkor se magába néz, hogy minek nyitotta már megint ki a száját, hanem en vagyok megint a hiába aki nem válaszol, vagy nem válaszol azonnal, biztos akkor igaza van.

Példa nélkül nem fogsz választ kapni a kérdésre.

"Sokszor járok így"

Akkor hogy nem tanultad még meg, hogy hol hibáztál? Gondold végig, keresd, és próbálj meg javítani ott, ahol elrontottad.

Így semmi példa nélkül lehet, hogy túlságosan ragaszkodó, vagy túlgondoló típus vagy.

Általánosságban lehet írni csak.

Lehet, hogy a másik manipulatív és önmagát képes áldozatként beállítani, vagy "te beszélsz, amikor bezzeg te!" típusúan támad vissza hogy a hibával ne kelljen szembenézni.

Lehet olyan is, hogy a helyzetet "te látod rosszul", téves következtetést vonva le hirtelen-gyorsan sértődsz meg.

Azért van ez, mert a gyerekkorban ragadt az egyéniséged.

Pitiáner dolgokkal piszkálsz másokat, nem tudsz, ill. nem vagy hajlandó nagyvonalúan kezelni súlytalan problémákat és éppen ezért gyerekes a viselkedésed, - akiket helyre szoktak egy idő után pakolni.