Miért érzem azt, hogy másnak olyan szépen kialakul az élete, az enyém meg folyamatosan falakba ütközik és nem tudok ötről a hatra jutni?

Egyébként tényleg, mint az első, tudom mondani, sokszor becsapos ez. Én is így éreztem magam.

Majd elkezdtem beszélni mélyebben emberekkel. Legyen akar egy barátod akiről azt hiszed mindent elmond, közben csak nem panaszkodik. Nekem ilyen volt a nővérem is. Azóta egyre több embertől nem felek kérdezni akit ismerek, és a végén jobban érzem magam , és meg értve is, mert rájövök, hiába jó neki az, ami nekem nem, mellette más sz@r neki. Szó szerint. És nem irigylem . Persze biztos vannak olyan emberek, akiknek minden sínen megy és ritka, hogy kapnak egy pofont, de szerintem az emberiség 90%a ugyan így van. Csak próbálják nem kimutatni.

Most jöhetek, hogy figyeld az apró pozitív változásokat / dolgokat, de ezt nehéz észre venni. Én pl munkába menet nézem a szép tájat, vagy a kutyusokat a parkban, gyerekeket ahogy nevetnek, vagy most a hulló leveleket, és ha nem is dob fel, egy halvány mosolyt elerek vele :) És máris nem azon kattog az agyam, hogy megint a sz@r alul fizetett munka miatt keltem fel.

Ha megragadsz annál, hogy másnak biztos jobb, a végén egy mindenkit is utaló, elítélő személyiség leszel, és egyenes úton vagy a mindenki által utalt idős emberhez aki egyedül végezte. Kb egy éve ezen kaptam magam, majd pár barátom is. Nagyon könnyen lehet így érezni . Kicsit kapcsold ki a social médiát, menj kicsit távolabb az emberektől akar sétálni egyet. Aztán könyvet olvass. Valami motiváló élettörténetet pl. Ez után (!) gondolkodj magadon, ne előtte . Máris sokat segít .

Nem, másnak sem alakul szépen az élete. Csak azt a munkahelyet tesszük ki a profilunkra, ahova felvettek, nem a másik 70-et, ahonnan választ sem kaptunk. Az eredményeinket újságoljuk el, nem azt, mikor valamibe belebuktunk vagy ezredszerre próbáltuk újra. Senki sem kíváncsi a közvetlen szeretteinken kívül az adatlapunkon az átvirrasztott éjszakákra, épp ezért azt nem osztjuk meg. Ti már csak azt látjátok, ahol épp tartunk, nem pedig azt, amivel épp küzdünk.

Nem vagyunk jobbak nálad, csak kitartunk és próbálkozunk szemtelenül, szégyentelenül.

Egy példán át cáfolnám. Nyolc ismerős,kolléga van ,akik kitesznek magukról mosolygós képeket,stb.

Mind, mind! látszat kapcsolat,akkor megcsalás,gyűlölködés,érdekek vannak a háttérben, amit nem is hittem volna.A gyerek utálja az apját,stb.

Nem a kirakatot kell nézni,hanem a raktárat....! Ott van bent az igazság.