Mire fel az a tévhit hogy fiatalon valaki nem érezheti nyomorúságosan magát?

Próbáld ki magad.

Én is elég sok traumát éltem át fiatalon és komolyabb lettem a korosztályomnál. Hamar önállósultam, valamint az idősebb emberek társaságát kerestem, mert jobban éreztem magam közöttük. Barátnőm 37 éves, én 25 vagyok, évek óta együtt vagyunk.

Ha valóban komoly ember vagy és egy öreg lélek, akkor keress olyan társaságot.

Milyen traumák értek amúgy?

Engem apám vert elég rendesen, mellette dohány, alkohol és szerencsejáték függő volt. Kis koromban évekig volt poloskás a lakás és nem tudtam aludni rendesen, mert féltem, hogy megcsipkednek. Anyám nem volt. Barátkozni nem igen barátkoztam. Zárkózott voltam.

Emlékszem egyszer kis koromban próbáltam barátkozni valakivel és az másnap mondta, hogy nem barátkozhatunk, mert az anyukája azt mondta.. Én voltam a suli büdöskéje.

Azóta elvégeztem egy egyetemet és normális középosztálybéli lettem. Képezd magad. Ne add fel.

Ez most egy igazi kérdés, vagy csak panasz? Nem hiszem, hogy olyan elterjedt tévhit lenne.

És nem is kor kérdése, hanem egyfajta érettségé: na,nem az, hogy az ember nyomorúságosan érezheti magát, hanem hogy pár csalódás után nem hiszi azt, hogy már mindent tud, ráadásul már kiismert mindent, és átlát mindenkin. Egyfajta érettség ke ahhoz, hogy az ember felismerje, a világ nem olyan, mint amilyennek akkor látja, amikor a legboldogabb vagy éppen a legszomorúbb, hanem annál sokkal bonyolultabb. És hogy mit élünk meg belőle, az rajtunk múlik.

Egyfajta érettség kell ehhez, de persze vannak, akik egész életükben nem érik ezt el.