Egy buta, nagyon egyszerű ember lehet depressziós?

Miért ne lehetne? Miért lenne magasabb iq-sok sportja a depresszió?

Alacsony iq-s emberek miért ne szoronghatnának, stb. ami elég közel áll a depresszióhoz.

Nem hülyeség a kérdés. A depresszió jelentése hosszan tartó kóros lehangoltság, és hát lehangoltak általában azért vagyunk, mert nem találunk a világban inspiráló dolgokat, illetve a jövőbe tekintve nem látunk kiutat egy jobb életre. Egy alacsonyabb IQ-jú embernek nagyobb esélye van, hogy egyszerűbb feladatokban is kihívást találjon magának, és a jövőn szorongás helyett csak éljen a pillanatban, és boldog legyen. Nem hülyeség a közhely, hogy boldogok a lelki szegények.

Egyúttal a "lehet-e" kérdésre a laikus válaszom az, hogy igen lehet. Én simán el tudok akár egy érzelmi fogyatékos embert is, ahogyan egy tragédia - mondjuk egy szerettének a hiánya - annyira lehúzza lelkileg, hogy felkelni sincs kedve - tudatosság híján ő még kiszolgáltatottabb. Igazából nemhogy egyszerű embereknél, de még a kutyáknál is láttam olyat, hogy az együtt élő két testvérből elpusztult az egyik, a másik pedig innentől nem volt hajlandó enni.

5. Oké, de ezt meg is lehetne fordítani!

Egy magasabb IQ-jú ember jobban feltalálja magát, talál magának mindenben kellő motivációt, jobban tud reagálni az élet dolgaira, mindenben meglátja a pozitív dolgokat is, stb, így kevésbé lesz depressziós.

Most hogy mondod,én ÉLETEMBEN nem láttam depressziós eggyügyübb embert😳szerintem egyszerűen ők nem agyalnak annyit. Írták előttem,hogy ők előttük nagyobb a kihívás

Ez igaz,de sztem ahhoz is agyi kapacitás kell,hogy egyáltalán ezt felfogd es elszomorodj rajta

#6, értem, amit mondasz, van is benne igazság de a gyakorlat nem ilyen egyszerű. Az általad említett pozitív szemlélet, a motiváltság az alkalmazkodóképesség mind olyasmi, ami minden négyéves gyerekben megvan. A gyerek törekszik arra, hogy kielégítse a saját szükségleteit, elfoglalja magát és éljen a pillanatban. Ha ezek adottak, a gyerek boldog. Aki ezt a gyermeki egyszerűséget képes megőrizni magában, az nem lesz depressziós.

Szerintem az intelligencia olyasmi, mint egy fegyver, ami nagyon hasznos, de lábon is lőheted magad vele. Optimális esetben egy magasabb IQ-jú ember jobb és elégedettebb életet tud élni, mint pechesebb adottságú társa, hiszen a lehetőségei sokkal szélésebb horizonton mozognak, nagyobb a mozgástere - erre utaltál magad is. Ugyanakkor ugyanígy fordulhat ellened is.

Egy szerényebb szellemi adottságokkal ellátott ember életszínvonala lehet alacsonyabb, lehet stresszes és rosszkedvű a mindennapi küzdelemben, de éppen azért ritkábban csúszik depresszióba, mert nincs ideje unatkozni, és úgy igazán felfogni a nyomort. Mivel nincs túl nagy mozgástere, nem nyomasztják nagy döntések, csak sodródik, és mindig az aktuálisan előtte álló feladatra koncentrál, emiatt elfoglalt, nem unatkozik, és nem szorong, hogy rosszul dönt.

Az erősen deprimált ismerőseim szinte mindegyikére igaz volt, hogy tehetséges és intelligens emberek. Valahogy túlgondolták az életet, és állandóan agyaltak, eközben találtak maguknak rengeteg problémát. Ezt nem az intelligencia idézi elő, csak egyéb gondok miatt rossz irányba fordult az ágyú.