Ha együtt vagyunk, akkor miért viselkedik ilyen bunkón? Az elején egyáltalán nem ezt az arcát mutatta.

Beszélgettünk arról, hogy mit tervezünk egymással, de ő azt mondta, majd csak akkor kéri meg a kezem, ha Végre jól fogok viselkedni. Én tényleg igyekszem hozzá jó lenni, de sokszor megharagszom rá.

Egyszer mentünk valahova, és kicsinosítottam magam, de ez nem azt jelenti, hogy közönségesen néztem neki, mert nem is szoktam úgy öltözködni se, erre bevágja, hogy k.......vásan nézek ki, és hogy kur......kodom.

De azt is mindig megjegyzi, hogy ha én semmiben sem értek vele egyet, ami a jövőbeni terveket illeti akkor egyedül fogok maradni anyukám nyakán.

Mondtam egyszer neki, hogy én szerintem úgy általában nem vagyok elég ügyes, erre is azt mondta, hogy ha együtt élünk is össze kell szednem magam, és jó benyomást kell tennem akár otthon, akár egy új munkahelyen is. Pedig én ilyenkor azt várnám, hogy mivel ő a párom, kicsit biztasson, és azt mondja igenes ügyes vagyok, de nem. De azt mindig elmondja, hogy szeret, és sohasem szakítana velem.

Volt egy időszak, mikor beteg voltam, és mikor köhögtem egyszer csak elhúzódott tőlem, csak azért mert kíváncsi volt mit szólok ehhez. Meg hogy ne fújjam annyiszor az orromat sem, mert őt zavarom, nem tudok a fenekemen ülni este.