Furcsa vagyok hogy irritál ha állandóan erről a témáról beszélnek a közelemben? Pl. a munkahelyen

Miért lennél furcsa? Szinte emberi alapösztön, hogy ne akard a "világ súlyát" (köztük a betegségek, halál, megnyomorodás, stb tényét) magadon hordani.

Másképp: ha csak negatív dolgokkal foglalkoznál/azok érnének el a tudatodig, akkor rövid úton becsavarodnál, szedhetnéd az antidepresszánsokat (miközben annyi pozitívum is van a világon...)

Szerintem meg 26 évesen lehetne annyi agyad, hogy az élet minden aspektusával képes vagy szembenézni és elgondolkodni róla ehelyett az idióta hurráoptimizmus helyett.

Az élet része a halál, a betegség, a tudományok, mint amilyen az orvostudomány, a közélet, aminek része az egészségügy működése az aktuális államvezetés függvényében.

Nem értem azokat az embereket, akik előtt nem lehet akármiről beszélni, mert már azelőtt hisztiznek, hogy bele kellene szólniuk.

26n

#5

Jó, de ha folyamatosan ezen nyávog valaki, előremutató gondolatok nélkül? Kinek van igénye arra, hogy a fülét panaszládának használják? Menjenek terápiára.

Közel kétszer annyi vagyok, mint a kérdező, de engem is idegesítene.

Mások nyavalygását sosem szerettem hallgatni.

Ha valakinek komoly baja van (pl. rákos, vagy hozzátartozója az) és azt ki akarja beszélni magából, az egészen más. Azt teljesen megértem. De legtöbbször csak arról szól az egész, hogy valaki szeretné, ha rá figyelnének, vele foglalkoznának, őt sajnálnák.