Hogy lehet elfogadni az idősödést, hogy kezd megváltozni az arc meg a test?

"életem kétharmadát (30 éves korom után)"

Te kis optimista! :D

Amúgy meg ha tetszik, ha nem a legtöbb impulzus 30 éves koráig éri az embert! A felnövés folyamata, óvoda, iskola, főiskola, nagy szerelmek, munkába állás, esküvő, csalàd, gyerek (optimális esetben). Persze 30 felett is él az ember, de sokkal kevesebb új hatás éri. Nem hiába van az a fogalom, hogy "középkorúak válsága", amikor úgy érzi az ember, hogy elfogyott a cél, és csak van, várja a nyugdíjas kort. Egyébként meg a kérdés a kinézetről szól szerintem, szóval elkanyarodtunk.

#12

Optimista? Babuci, a nagyszüleim szarabbul éltek, mint én, mind 85 éves koruk felett hunytak el. De egyébként sem lehet arra támaszkodni életedben, hogy korán meghalsz. Ha így lenne, már rég vettem volna házat idős ember haszonélvezetével jó olcsón. Simán megérik a 90 éves kort manapság.

14

Jó, csak ők sokkal egészségesebb körülmények között éltek, mint mi. Mindennapi élet testmozgása, természetes kaják, jobb levegő, víz, talaj.

A családomban látszik is, dédik 85-90-et éltek, nagyik 70-75-öt, mindenki rákban hunyt el, szülők 60 körül borzalmas állapotban, én 30 évesen olyan állapotban, mint apum 50 évesen volt.

N

14. Babuci, nem a te gyik-en hangoztatott tökéletes életedről beszéltünk, hanem a nagy átlagról! Nézz mar szét, mondjuk mit csinál egy 40-es házaspár, ahol már a gyerekek is kirepültek. Bejàrnak dolgozni, elmennek évi egy hét nyaralasra, oszt csókolom. 60-as korban meg már hullanak, mint a legyek.

Örülök neki, hogy te majd 50 évesen is a 6. diplomádat csinálod, megkapod a nobel békedíjad, meg gangbang partikra jársz majd. Irigyellek.