A 30-as éveitek elején kinek hogy sikerült újrakezdenie az életét?
31 éves férfiként úgy érzem, hogy még sehova se jutottam az életben. Anyagi téren se, nők terén se, meg lakás, ház ügyileg se. Jelen pillanatban nem tudnék egyetlen ismerőst, barátot se mondani, akivel fel tudnám venni a kapcsolatot, mert egyszerűen megszűntek létezni körülöttem. Mostanában egyre gyakrabban érzem azt, hogy valami radikálisabbat kellene lépnem, ki kellene törnöm innen erről a kis dél-alföldi településről, és magáról erről a környékről, mert olyan elkeserítő ez a depressziós, kilátástalan vidéki rész, hogy itt egyszerűen nem lehet tervezni úgy érzem.
Akik hasonló cipőben jártak ilyen korban, vagy bármikor, hogyan sikerült elérniük azt, hogy lépjenek egy nagyot előre a jövőbe?
Menj a fővárosba
Ott aztán nincs unalom :)
Én húszas, harmincas és negyvenes éveimben is újra kezdtem, igaz nőkènt
A te helyzetedben külföldre mennék. Életem legtanulságosabb és leghasznosabb időszaka volt és nem a pénz miatt.
30 vagyok, hasonló hajóban evezek parttalan'. Annyi, hogy nekem van megtakarításom (külföldi munka miatt), de se életkedvem, se vágyaim, se barátaim semmi.
Szívesen beszélgetnék veled!
"ki kellene törnöm innen erről a kis dél-alföldi településről, és magáról erről a környékről"
Ezen nem most kellene gondolkodni, hanem 10 évvel ezelőtt kellett volna. De nem is gondolkodni, hanem meglépni...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!