25 évesen az az életem, hogy fekszem a sötétben és telefonozok. Mi a véleményetek?

25 vagyok en is, egyetemet ugyan vegzem, meg dolgoztam is iden, de mikor a lelki bajok eluralkodtak, akkor ugyanezt csinaltam en is, vagyis semmit, meg regebben is ez volt. Azota kaptam segitseget, meg terapiara jarok, es igyekszek valtoztatni.

A helyzetedben max az nem normalis ha celtalan vagy es ez egyre inkabb magaba szippant es el vagy ebben a semmilyen szituban. Az h otthon laksz, mas tart el az meg a mai vilagban normalis. vannak erre felmeresek, h mrnnyire kitolodott a korosztalyunkban az anyagi fuggetlenedes a csaladtol.

Szomorú, őszintén sajnálom.

Ha pszichológus nem is segített (bár lehet hogy, egy 💩-t fogtál ki, mert az a szakma is felhígult, én újra megpróbálnám).

Miért nem próbálod valahogy önmagad felépíteni?

Azt mondtad már egyszer a lábadra álltál. Akkor van tapasztalatod hogy mi az ami (nem) érdekel.

Hogy tudnád elképzelni egy napodat? Mi az ami boldoggá tenne? Tudom hogy most nagyon nehéz gyermeki kíváncsiságot és tinikori érdeklődést kicsikarni magadból, de próbáld meg ilyen szemüvegen keresztül nézni a világot.

Mi az ami akadályoz abban, hogy elindulj az utadon? Ki az aki azt mondja hogy nem vagy rá képes és miért hiszel neki?

Egyet tudok mondani, egy ilyen testvérrel a családban, aki hasonló cipőben jár csak már 35. Ahogy telik az idő egyre nehezebb lesz kikerülni ebből a lefelé futó spirálból. Egyre több kifogásod lesz. Egyre nehezebb lesz visszaülni az iskolapadba. Egyre inkább elengedhetetlennek tűnő szokásoddá érik az életmódod.

MOST változtass. Mert ez csak nehezebb lesz...

17: és mi a hosszútávú terved...?

Még kb. 50-60 évig a tesódék nyakán fogsz élni...?

22: PONTOSAN így vaN!

Aki erre szocializálódik, magától nem fog tudni kimászni. Még pszichiátriai / pszichológusi segítséggel is nehezen.

És most akkor ne is beszéljünk arról, hogy hová vennének fel valakit dolgozni, aki az utóbbi 10 évben egyetlen perc munkaviszonyt sem tud felmutatni.... Legyen bármilyen szakmája...

En ugyanez de 40 vagyok

Bar en dolgozni is járok

Az a véleményem, hogy összeszedhetnéd magad!

Keress munkát, vagy legalább menj el önkéntesnek egy kórházba, például, vagy jelentkezz egy plébánián ugyancsak önkéntes munkára. Mivel pénzt most sem keresel, az nem érv, hogy ingyen dolgoznál. Viszont emberek közt lennél, nem érnél rá annyit töprengeni, megtapasztalnád, hogy hogy milyen érzés hasznosnak lenni, kapcsolatokat teremthetnél más emberekkel, ami abban is segíthet, hogy fizetős munkát találj, sőt, akár barátokat, társat is.

Biciklizz vagy fuss, ha van kertetek, végezz kerti munkát, az ilyesmi is sokat dob az ember hangulatán. Ha szereted az állatokat, és tesódék is megengedik, szerezz be egy kutyát, akit majd rendszeresen kell sétáltatni, gondozni, ez is jó elfoglaltság, és az állatok is nagyon jó hatással vannak az emberre.

Erőt kell venned magadon, ezt senki más nem teheti meg helyetted.