Hányszor költöztetek már életetek során? Titeket megvisel lelkileg?

Nekem nem is a költözés ütött be, hanem hogy igazából valami mindig elcseszte az örömömet.

Volt albérlet, ahol egy haverommal voltam, nem jöttünk ki, konkrétan kitúrt abból az albérletből amit én találtam és csak sokkal rosszabbat találtam, meg nyilván volt bennem sértettség, hogy nekem kell költözni.

Aztán megszerettem az új albérletet, de akkor meg bejelentkezett a tulaj, hogy hát a gyerekei költöznek oda úgyhogy tipli van. Akkor mondjuk vissza kerültem az előző helyre mert az éppen felszabadult.

Vagy mindig volt valami szar. Koliban a végtelen felújítások, utána Plázát építettek évekig fulladtunk meg a porban. Albérleteimnél is legtöbbször kifogtam vagy építkezést, vagy valamit és mire jó lett volna a környék, mennem kellett.

Vagy mindig ott volt a teher, hogy sosem lesz lakásom.

Megmondom őszintén legboldogabb akkor voltam, amikor ezt elfogadtam és eldöntöttem, hogy élek albérletben és lesz ami lesz. Csak hát megint jöttek a gondok, például vasárnap beállított a tulaj, hogy mától ő ott fog élni.

Évekig azért sem vettem lakást, mert csak szar helyeken tudtam volna. Aztán rábeszélt mindenki és most van egy lakásom szar helyen. Hát nem vagyok vele boldog, folyton büdös van, zajos, kalap szar az egész.

Soha nem lesz kész, nem lesz szép, le is szarom az egészet mert ha nem ölöm meg magam akkor talán egyszer elszabadulok innen. De most érzem magam a legkilátástalanabbnak.

Egyetlen egy költözés volt csak, azonban nemcsak engem, hanem szüleim is kisebb-nagyobb mértékben megviselte. Nincsenek túlzottan jó szomszédaink, ami viszont rosszabb; időközben a környék kezdett lepukkadni. Szóval nem maga a költözés váltotta ki, hanem az új helyen lévő körülmények. 3 kocsma lett 2 utcán belül (ebből 2 a miénkben van, a társasház két oldalán), részegek randalíroznak és rongálnak dolgokat, és úgy összességében nyomasztani kezdett minket ez a hely. Pedig nem ilyen volt, egy pár év alatt romlott ekkorát.

Tudom, hogy lehet ennél is rosszabb, csak megbántam, hogy nem mertem szólni fiatalabb koromban, hogy nem tetszik a hely, és inkább keressünk tovább, mert a szüleimnek pedig annyira tetszett :c