Hogy lehet azt feldolgozni, ha soha többet nem fogsz valakit látni?

12, mint kifejtettem, a gyásfolyamat nem csak halálra vonatkozik, hanem bármi elvesztésére.

Ha soha töbéb nem fogsz valakit látni, ennek a feldolgozási folyamat pont úgy történik a pszichében, mint egy szerettünk halála, vagy a kedvenc bögrénk eltörése.

1,5 éve életem szerelme kidobott engem, mint macskát szarni. Soha nem ismertem olyat, mint ő. Tökéletes volt minden. Kiváló barát, partner, tökéletes ember. Amiről mindig álmodoztam már kölyökkorom óta. Egyik nap lent voltam nála, elvoltunk, hazamentem, beszéltünk egy párszor, majd hirtelen kopni kezdett a beszélgetés. Többet nem írt, hogy "jo éjszakát/reggelt", majd már addig is eljutottunk, hogy vissza se írt semmit, és a telefont se vette fel. Pedig 400 kilométerre költöztem el miatta. :) Ezek után egy este rám írt egy közös barátunk, találkoztam vele es ő közölte, hogy azt üzeni, hogy ne keressem többet, mert lecserélt másra. Mindezt a névnapomon. :)) A sötétben álltam, néztem a távolba, és nem tudtam feldolgozni mi van. A haverja meg közben megölelt engem, hátat fordított és elköszönt. Semmit nem tudtam mondani, hosszú percekig álltam a sötétben, és bàmultam a semmibe. Miután visszamentem a szállóra nyitottam egy nagy üveg italt, és inni kezdtem, közben pedig három hangüzenetet küldtem az akkor már exemnek. És ennyi volt, azóta nem találkoztunk, nem reagált az üzenetemre, csak letiltott.

Egy pár hónap múlva próbáltam őt keresni, fel is vette a telefont, de azt mondta, hogy ne keressem többet, és nincs vele semmi, ennyi. Ő semmit nem kérdezett. Letette.

Fájt. Nem gondoltam, hogy akkor látom őt utoljára. Mai napig szeretem.

Másik eset pedig, hogy néhány hónapja elhunyt egy nagyon közeli családtagom, aki nagyon fiatal volt, és egész életében edzett. Nem doppingolt, nem drogozott, nem ivott, nem dohányzott. Mégis hirtelenséggel eltàvozott nagyon fiatalon. Lesokkolódtam. Bakattantam, és még most is depressziós vagyok.

Ezeket feldolgozni? Nagyon nagyon nehéz, ha valóban vannak érzéseid. Bár ahogy tapasztalatom az emberek többségének nincsenek, és nincsenek ilyen gondjaik a feldolgozàssal, csak ràntanak egyet a vállukon, hogy "oszt?". Na az ilyen "emberek" kerüljenek el jó messzire engem.

Nekem sokat segített annak idején a Desperado számai:

"... majd beletörődsz, hisz tudod, semmi sem változik" (Ég Veled c. száma)

Nabzmeg

Itt emlegettem a kedvenc bögre eltörésének feldolgozását.... és erre eltört a kedvenc bögrém..:(

#18

Őszinte részvétem 😢

Egyébként nem ő hiányzik, hanem az az érzés, amit éreztetett veled. 🤔