Van értelme végigélni ezt az életet?

Ugyanazzal a gondolkodásmóddal lehetőséget is láthatnál az életben.Ha már úgyis meghalunk, akkor miért ne tölthetnénk olyan dolgokkal az időnket, amelyeket szeretünk, boldoggá tesznek minket.Az élet nagyon sokoldalú.Sok rossz van benne, de rengeteg jó is, ami örömet szerez saját magunknak,esetleg másoknak, boldoggá teheti az életünket.

Belementél kicsit a vallásba, ami tőlem távol áll, de ha van élet teremtője, akkor biztosan céllal teremtette, nem csak azzal a céllal hogy egyszer meghaljunk.Ez egy ajándék,egy lehetőség.Csak meg kell érteni,meg kell találni a módját, mármint hogy úgy éljük az életünket hogy lehetőségként, ajándékként fogjuk fel.

Ezen megközelítés szerint te nem jól éled az életet!

Ha amúgy sincs értelme semminek, akkor az öngyilkosságnak sincs, hiszen mért lenne jobb az, hogy most halsz meg, mint az hogy később?

Mért vagy olyan biztos benne, hogy nincs semminek értelme? Szerintem igen is van értelme a cselekedeteiknek, én hiszek Istenben és abban is, hogy a cselekedeteink örökké emlékezetben maradnak, akár rosszak, akár jók!

Emberek, semminek semmi értelme sincsen csak meg kell találni azt ami tetszik és szeretsz csinálni és azt csináld amíg tudod ez az élet értelme. Minden élő dolog ezt teszi, tedd ezt te is. (Ne halj meg mert akkor soha nem találsz semmit ami jó neked ilyen egyszerű, ha életed végéig keresed és nem találod arra baromi kevés esély van de ha mégis megtörténik akkor is legalább lesz egy jó kis élettörténeted arról hogyan kerested azt ami neked jó. de valóban kb semminek semmi értelme ilyen alapon)

Annyi biztos hogy semmi sem számít és az élet értelme annyi hogy keresd az értelmét hátha meglesz.

Kedves 11-es,

ez mind és szép szöveg, de mi van azokkal akiknek rengeteg traumái vannak és bármilyen siker ellenére se tudnak ősszintén boldogok lenni?

Légy szíves, próbálj meg valamilyen életjelet adni Tisztelt Kérdező! (Nem hinném, hogy annyira mélyponton lennél...)

Július második felében és egész augusztusban én is iszonyat krízishelyzetbe kerültem (szintén megfordult a fejemben már az öngyilkosság gondolata is, ami igencsak régen volt...)

De most szeptemberben olyan szinten elindultak a pozitív és meglepő változások az életemben, hogy ha leírnám akár a töredékét, akkor sem férne ki talán. NE ADD FEL, hanem csak számold magadban az idő múlását!

Én általában így szoktam: "Na, már csak ennyi és ennyi időt kell kibírni és valamilyen jó ötlet/mentség jut eszembe egy bizonyos szorultnak tűnő helyzetre." Általában hajnali órákban szoktak - közvetlenül ébredés után - mindenféle ötletbörze roham az agyamba tolulni...

Olvassál pl. ÖNFEJLESZTŐ szakirodalmat, könyveket! Képzeld el erősen, hogy mindezeket átülteted a gyakorlatba! (Ha nem is azonnal, de néhány hét/hónap múlva egyszercsak menni fog, vagy legalábbis derengeni valami...)