Mi a legbosszantóbb tulajdonsága a szüleidnek?

"Jó lesz az még valamire.'

Persze ez csak azt jelenti, hogy nem akkor, hanem rá évekkel fogjuk kidobni.

"-Na, milyen szépen megcisnáltuk a kertet, nemigaz fiam? Ott az a kiülős rész, meg a szép gyep.. Olyan jó ránézni!

-Aha, tényleg tök szép lett. Öhm, itt ez a maradék deszka a padból, ezeket hova rakjam?

-Áh, dobd csak le oda, majd lesz vele valami."

Persze az említett dolog ott rohad el, miközben kiöli a füvet maga alatt amivel annyit dolgoztunk, hogy szép legyen. Ennyit a szépségről.

"Nem, a kis bódé szerkezetét nem kell elbontani a felújításhoz, bírja az a tartószerkezet még jópár évig."

Jah, bírja. 3-4 évig. Kár, hogy a bódé többi részét 20 évre terveztük, de a szerkezet megroppanása miatt szedhetjük szét és állhatunk megint neki a felújításnak.

Anyukám tanár középiskolában. Folyamatosan a tanítványairól beszél, és unalmasabbnál unalmasabb sztorikkal traktál mindenkit a környezetében. És iszonyú sértődékeny. Saját bevallása szerint nagyon hisztis kislány volt, ezt 60-on túl se nőtte ki. Már nem veri magát közben a földhöz, de ugyanúgy cirkuszol, ha valami nem úgy történik, mint ahogyan azt ő elképzelte. De olyanokon, hogy esik az eső, vagy nem találunk parkolóhelyet.

Apámról semmi rosszat nem tudok mondani. Sejtem, hogy nem szent ő sem, de olyan tulajdonsága, ami engem bosszantana, nincs.

Apám kényszeres gyűjtögető és profi módon tud veszekedést indítani teljesen hétköznapi szituációkból is. Szerinte akár egy kérdés feltevéssel is lehet kötekedni.

Anyámat nem igazán ismerem, hisz mióta kiskoromban elváltak és én apával maradtam, azóta nem hajlandó beszélni velem...🤷‍♂️

Anyám:

- Megkérdez valamit, válaszolok, erre: "jó, csak kérdezem"

- Mond valamit, én nem értek vele egyet, erre ő: "én is ezt mondom" (de rohadtul nem ezt mondja)

- Felhoz régi dolgokat, de ami én hozok fel, ránézve terhelő dolgokat, azokra nem emlékszik