Téged szeretnek/kedvelnek az embertársaid a környezetben?

Vagy igen, vagy nem. Sokat szenvedtem már ezzel, pl suliban volt olyan sokáig, hogy nem akart mellém ülni vagy tesi órán párban állni velem senki, unatkoztam az osztályban, stb. Pedig nagyon vágytam arra, hogy szeressenek. Egyetem ugyanez, egy barátom se volt onnan. Meg sokszor van olyan, hogy nyitok feléjük, ők meg nem vevők rá, úgyhogy abbahagyom és akkor velük nem beszélnek, majd megbélyegeznek, hogy csendes és visszahúzódó vagyok, aztán amikor valamiért újra megszólalok hangosan valami vicceset, úgy néznek rám, hogy mi a f., Ez tud beszélni? Vagy nem tetszik nekik, amit mondok és ilyen "bár meg ne szólaltál volna" fejük van.

De az is igaz, hogy az, aki nyitott rám akármi miatt, pl szimpi vagyok neki, vagy együtt kell dolgoznunk valamit, vagy pl párom családja meg akar ismerni, ők nagyon bírnak, egyből megszeretnek. Szóval aki nyitott rám, az tényleg nagyon bír. Nekik meg tudom mutatni, milyen vagyok, nagyon könnyen adom önmagam, sokat beszélek (nem TÚL sokat). Velük én is jól érzem magam :)