Volt olyan, amikor nagyon kiakasztott valaki másnak a gyereke a rosszalkodásával vagy ilyesmi? Hogyan reagáltál, rászóltál a gyerekre? A gyerek szülei haragudtak ezért rád?

Nem szóltam gyermekre csak ha pl rugdalt. Hogy ezt nem illik ez fáj. Neked is fájna ha valaki meg rúgna nem?

Akkor a szülők elnézést kértek a kisember meg elég ügyesen felfogta mit tett.

De ha valaki nagyon kezelhetetlen nem tudom a hátterét hogy baja van vagy a szülők nem álltak helyt a nevelésben.

Így kicsit nehéz ez a téma. Étteremben nem zavar már nen tehetek ellene hogy sír vagy üvölt én az a típus vagyok aki rámosolyog a gyerekre v ad neki valamit v szórakoztatja h lecsituljon v viccelődöm. Ezt a helyzethez mérten

DE

Mondhatom h én így kezelem de aki nem szereti a gyerekeket minden joga meg van hozzá. De kultúráltn tegyük meg ennek kifejezését.

Mert nem mindenki komálja a gyerekeket. És kerüli is őket de vannak helyzetek amikor ha össze szorulnak gyerekekkel vagy gyerekesekkel flusztrálrak lesznek.

Minden józan ész kérdése.

Én a tanítószéndékot preferálom de ha valaki hányik tőlük akkor inkább rávolodjon a helyzettől mert szerintem legtöbbször túl agresszív megnyilvánulások születhetnek. De mindig ott vannak a szülők a gyerekek példamutatói és te aki pl nem szereted a gyereket igyekezz higgadtan példát mutatni akkor is ha orbitális marhaságot csinált hogytanuljon belőle tudjon bocsánatot kérni, hogy nem az ő értékével teszi éppségével nyugalmával szórakozott.

Nekem ejtették már le a telefonomat be tört nem örültem de félmérgesen elmondtam hogy azért ha a tied lenne te sem lennél boldog igaz? Vigyázz mások értékeire anyukáddal/apukáddal ezt megbeszéljük. Erre a szülőknek is helyt kell állniuk....

Túl sokrétű voltam bocsi

Félre gépelésért bocsi

Volt.

Én nem szólok, hanem ütök.

Szólni a szülők dolga lenne.

Időről-időre előfordul. Sosem szólok. Minek? Nem a gyerek a hibás, hanem a szülő, de ha a szülő az a kategória lenne, akinek érdemes lenne szólni, akkor már önmagától is észbe kapott volna.

Nem az a baj, ha egy dackorszakos hisztizik, az egy olyan életkor. Hanem az, amikor a szülőn látszik, hogy sz*rik rá.

A mai pulyáknak, szüleiknek jogaik vannak. Megáll a gyerek a vasúti sínek közt, a német apja rászól, hogy haladjon.

Magyar anya: vadiúj Flirt emeletes vonat ülésein mászkál a pulya zoknisan szerencsére...

Volt már párszor. Szemrebbenés nélkül küldöm el ilyenkor a gyereket a qrva anyjába. Az sem érdekel, ha nekiáll bőgni. Nem én vállaltam, gondoskodjon róla, aki ideszarta.

Abszolút empatikus tudok lenni azokkal a szülőkkel, akik mindent megtesznek azért, hogy a gyerekük ne okozzon másnak kellemetlenséget. De aki szemrebbenés nélkül nézi, még mosolyog is mellé, esetleg elfordítja a fejét, mintha nem látná, mit csinál a purdé, azt lekapom a tíz körméről.

Múltkor a közös képviselő kölyke borogatta szét a kerti bútoraimat. Kinn volt a közgyűlés az udvaron. Mindenki előtt szégyenszemre visszahívtam, hogy "Nem felejtettél el valamit a fiaddal együtt? Mondjuk rendet rakni magatok után? Köszi!" Vörös pofával megbotránkozva cammogott vissza. Ezeknek a retkeknek nincs kultúrája, én sem fogom őket megilletni kulturált válasszal, az biztos.

Egyetértek. Ha a szülő nem bír nevelni, akkor a szülőt kell nevelni.

Múltkor volt egy autisztikus jegyeket mutató kisfiú az egyik nagyobb áruházban, ahova járni szoktam. Az anyukája hadakozott vele a sorok között, nyugtatgatta csitította. Látszott a gyereken, hogy pánikol és az anyján is, hogy nagyon sajnálja, ami történik (nem tudtunk átmenni a sorok között, mert ott kuporgott és ordított a földön). Ilyen esetben elszáll minden haragom annak ellenére, hogy alapvetően a gyerek viselkedése lehet irritáló. Szegény nőnek hatalmas küzdelem sok napja és igyekszik megfelelni. Megkérdeztem, tudok-e segíteni valamivel, aztán magukra hagytam őket egy csomag zsepivel.

De mikor a szülőn látszik a beleszarás és az, hogy ugyanolyan bunkó, mint a lárvája, na akkor nekem is felforr az agyvizem. És engem nem érdekel, milyen csúnya beszédet hall a gyerek, ordítva küldöm el a büdös picsába mindkettőt. Múltkor az egyik ilyen kis féreg kavicsokkal dobálta a kutyámat séta közben. Nem lett baja a kutyának nyilván, mert elég erőtlenek voltak azok a dobások, de az elv... Hogy egy élő állatot dobálunk és anyucika annyit tesz, hogy bársonyhangon odacsiripeli, hogy jaj Katica nem szabad ám... Ahelyett, hogy rácsapna a kezeire vagy legalább ő üvöltene rá. Ennek így nincs foganatja, nem is volt, a gyerek meg sem hallotta az anyját, csak folytatta a hülyeséget. Úgy leordítottam, hogy az egész utca zengett. Elmondtam minden normálatlan elmebeteg reteknek mindkettőt. Ment a bársonyhangon nyávogás, hogy hogy képzelem, hogy a gyerek előtt ilyeneket mondok. Hát mondom kiscsillag, ez a minimum, ha a kölyköddel szemben egy tekintélytelen balfasz vagy, ne velem kezdd az önérzeteskedést, mert fejedre húzom a babakocsit.

Mindent lehet nekik. Érinthetetlen qrvák.

Igen, volt, amikor rugdosott, a szülő meg lazán ráhagyta.

Aztán elég hangosan elküldtem a jó édes anyjába mindkettőt. Nem érdekel, hogy gyerek, de hogyha a szülője képtelen megnevelni, akkor minden szívfájdalom nélkül rászólok.

Lesza... és azt is ha csúnyán néznek rám.