21 évesen érettségiztem,azóta kb. 20 munkahelyen volt, mert nem bírom ezeket a rabszolga munkahelyeket. Mihez kezdjek,hogy végre legyen egy normális munkahelyem?27/F

Egy mérleg képes könyvelői kellene inkább.

Bár ezt már munka mellett is el tudod végezni.

Ha jó a szociális közeged, egy ilyennek eleinte munka mellett maszekban ki tudsz alakítani egy ügyfélkört. Ha ez megvan, akkor elmehetsz csak vállalkozónak, és a magad ura leszel.

A mi cégünknél már 3 kollegina is így csinálta, pár évig itt dolgoztak mint pü. szv. ügyintézők mérleg képes könyvelői végzettséggel, közben kialakult egy ügyfélkörük, és amint meg tudtak élni belőle (vagyis inkább már többet kerestek vele és nem is bírták idővel már mindkettőt) leszámoltak.

Mitől lesz nem rabszolga egy meló számodra? Hogy vállalkozó vagy? Hogy nem érzed, hogy lenne főnököd?

Én voltam építőipari munkás is, aki vállalt másoknàl munkát, most meg azt meguntam és őr vagyok. Jelenleg majdnem a határon vagyok, és itt őrködöm. Itt leszek még minimum két hetet. Autós őrzés, szállás nincs, csak az lakókocsi, de nem csesztet a főnök, stb.

#15

Hát van egy pár, ez igaz, a névtelenség fényében fürdőzve sok köcsögvirág kinyílik az internet mezején.

De azért pár dologban mondtak igazságot, a hozzáállásod nem a legjobb. Nálam a rabszolgamunka ott kezdődik, hogy egynél több műszak, nincs a fizetésen kívül semmilyen juttatás és az is az éhenhaláshoz elég csak. A 20 munkahely meg kib@szott sok, ha ezt meglátja egy HR-es akkor az első gondolata az lesz, hogy megbízhatatlan vagy, mert vagy téged küldenek el, vagy te lépsz meg gyorsan minden helyről.

Valami kéne még az érettségi mellé, ami fizetőképes a munkaerőpiacon. Valami, ami érdekel és szeretnéd is csinálni, meg azért fizetnek is érte.

Mi érdekel? Irodai munka, járműkezelés, vezetés, bütykölgetés, stb. valami csak érdekel?

Ha csak a főállásaimat nézzük és a diák munkáimat nem, akkor szerintem egy húsz helyet én is fel tudok mutatni :D Szintén 27 éves vagyok, 22 évesen lett először főállású munkahelyem. Nem voltam túl sokáig egyik helyen sem, a rekord az egy év egy hónap volt.

Nos mi az a generáció vagyunk, akik könnyen tudnak munkát váltani, (általában) még nincs gyerek, akit vagy akiket el kell tartani. Nagy a munkaerőhiány, könnyen válogathatunk, ha valami nem tetszik. Én pl jogsit akartam csinálni, ezért egy ideig nem irodai munkát akartam, mert kevesebb a szabadidő hétköznap, ezért vendéglátóztam, meg boltban is dolgoztam, rájöttem, hogy ezek nekem nem jók, nagyon utálom. Aztán jöttek az irodai melók. Értékesítés, megpróbáltam, nem vagyok jó benne. Telefonos ügyfélszolgálat, megöltek az emberek lelkileg. Jöttek a back office munkák, ezek már jobbak. Akkor vagy a munkatársak, felettesek voltak bunkók és lekezelőek, gyomorgörccsel mentem be, vagy kevés volt a fizu, vagy több műszak + hétvégét nem bírtam. A mostani irodai back office ügyfélmentes helyemen 10 hónapja vagyok, nagyjából pár hete kezdem ezt is nem szeretni, nem is az, hogy unom, vagy rabszolgaság, de egyre több a feladat, persze a fizu nem túl jó, főleg most, hogy a rezsi az egekben lesz, emelés valószínűleg nem lesz, egyre nehezebb és nekem egyre lankad az érdeklődésem. Én vállalkozó szeretnék lenni, de még csak most van gondolati szinten a fejemben, illetve annyit tettem érte, hogy egy ennek megfelelő képzésre beiratkoztam, szeptemberben kezdődik. De amíg az nem indul be, maradok a jelenlegi helyemen, valószínűleg megdöntöm a rekordomat.

Figyelj teljesen normális, amit érzel és nyugodtan válts addig, amíg nem érzed egy helyen eléggé jól magad. Nem is az kell, hogy imádd, csak legyél el vele, menjen jól, aztán ne gondolkozz azon, hogy ez most rabszolgaság, vagy sem. Az is jó ötlet, ha tanulsz még, nem feltétlenül egyetemen, egy OKJ a munka mellett, vagy akár csak egy pár hónapos képzés, aztán mehetsz vállalkozni, ha megvan az ötlet.

Az önéletrajzodba meg gondolom nem írsz bele mindent. Én sem. Sőt, szoktam nagyzolni is, több hónapot írok bele, vagy megváltoztatom a sorrendet. Többnyire nem derül ki. Egyszer az állami szektorban helyezkedtem el, ott a bértábla miatt kellett bizonyítani, hogy hol meddig dolgoztál. Okmányirodában kellett egy papírt kérném, ami mutatja, hova és mikor és mennyi ideig voltam bejelentve TB-re. Aztán amikor bevittem, a 60 éves "az én időmben iskola után elhelyezkedtek és nyugdíjig ott is dolgoztak" mentalitású boomer paraszt asszony lekezelően nézte a papírt és engem, aztán ott siránkozott, hogy jajj hát itt nem ezt várják el, hogy ilyen sok helyen ilyen rövid ideig legyél... Jajj jajj tényleg nem dolgozol december óta? (Kérdezi ezt januárban, az interjún pedig ott volt és ezt el is mondtam). Rajta kívül mindenki telibe szarta, hogy én eddig hol és hány napot dolgoztam, nem ez számít. Az idősebbek nem értik amúgy, dehát haladni kell a korral.