Szeretitek az iskolátokban, illetve a munkahelyeteken dolgozó takarítónőket? (Persze nem szerelemből, hanem emberileg.)

Az általános sulisak közül egy aranyos kis néni volt, ő gyakran benézett a napközibe. A többieket utáltam, sőt inkább féltem tőlük, mert mindig iszonyat bunkók voltak, kiabáltak, pedig én soha sem voltam velük tiszteletlen, mindig köszöntem, nem hagytam disznóólat stb. Persze gondolom, sajnos nem ez volt az általános.

Középsuliban alig találkoztam velük, egyszer beszélgettem eggyel, ő is kedves volt.

A munkahelyemen meg egyébként 3 roma nő takarít, igazából mindegyikükkel lehet beszélgetni, de 3-ból kettőnek a takarítás a szemetes kiürítését jelenti...Ez mondjuk marhára nem szimpi annak fényében, hogy a harmadikuk meg helyettük takarít, porszívóz, felmos, törölget kvázi.

A mostanival nem találkoztam, mert este takarít, mi meg leginkább home officeban, de előtte bírtam a taki néniket/bácsikat.

Csak egyet nem. Ő nem szeretett takarítani, és ha valami a földre került, visszarakta a legközelebbi asztalra, akkor is, ha egyértelműen szemét volt. Nevelni akart minket. Nem bírta a rendetlenséget.

Amikor még iskolás voltam volt egy nagyon aranyos takarítónénink akit mindenki szeretett, mindig külön rendet is tartottunk hogy megkönnyítsük a munkáját.

Felnőttként a munkahelyemen nem igazán találkozok velük, de amikor igen, akkor jófejnek tűnnek.