Félsz a haláltól? Ha igen, miért?

Nem. Természetes dolog, ami ellen nem tehetünk semmit. Esetleg féljen az, akinek avn félnivalója a túlvilágon.. 😉

Egyszer már meghaltam születésemkor, de nyilván nem tudok nyilatkozni róla, hogy milyen volt. Aztán mindig azt hittem, hogy nem félek tőle, de pár éve daganatot találtak a gyomromon, akkor mondjuk kicsit féltem. Nem is igazán a haláltól, hanem az volt a legrosszabb, hogy láttam a szeretteimet mennyire megviseli. Végül kiderült hetek után, hogy egy rekeszizom sérv, és ártalmatlan. Munkámból adódóan viszonylag sokszor kerülök rázós helyzetekbe, azokban nem szoktam rajta gondolkodni, hogy meghalhatok, max utólag átfut az agyamon. Inkább attól félek, hogy lassan fogok meghalni betegségben és végig kell néznem, ahogy a szeretteimet is kikészíti a helyzet.

Ja, de amúgy még annyi, hogy én mindig is azt gondoltam a halálról, hogy ha olyan jó hely várna utána nem félne tőle ösztönösen még az utolsó kis hangya is, aki szinte semmit nem tud a világról…

Depresszív hajlamaim során többször is voltak olyan gondolataim, hogy én nem érdemlem meg az életet, megkéne ölnöm magam, már a búcsú levelemet is megírtam magamban, stb. De mindig rájövök, hogy a halál sem biztos, hogy jó út. Miért akarunk élni? Ugyanezt kérdezem én is.

A legalapvetőbb ösztönünk a haláltól való félelem, így nyilván.

Miért félnék a legcsodálatosabb dologtól, ami érhet?

Igen, felek. Félek, hogy váratlanul jön el, én pedig eltekozoltam az életemet. Félek hogy ezért a halálom után a pokolra kerülök.

Nekrofóbiám van 😭😭😭😭😭