Mi az, amit már illetlennek gondoltok egy ismerőstől, rokontól?

Alapvetően minden megnyilvánulásukat...

Amikor már a találkozás a súllyal/külsővel kezdődik és első mondat mindig az, hogy "Te fogytál!" vagy "Te híztál?" és ez megy mindenkivel, átlag súlyú emberekkel.

Amikor azt hiszi, hogy több dolgot megengedhet velem szemben azért, mert rokonok vagyunk vagy ismerősök. Nem, édesem, attól még nem vagy a barátom és nem biztos, hogy bízom benned, kíváncsi vagyok rád vagy egyáltalán szeretlek annyira, hogy elfogadjam, ha átlépsz egy határt.

Számomra az az optimális, ha ezek az emberek olyanok velem, mint egy új kollégával: nem turkálnak a magánéletemben és minden privátabb lépésnél belegázolás helyett inkább kitapogatják a határokat maguknak. Tisztelettel. Aztán engedek, amennyit engedek.

Én alapvetően azt vettem észre, hogy mindig az érdekli őket, amiben lehet okoskodni.

Mikor fejezem már be az egyetemet, mikor kezdek dolgozni, miért csak ennyit keresek, hát ezzel nem is éri meg Pesten lenni, mikor veszek lakást, miért nincsen párom, mindig valami.

Bezzeg amikor relatív jól kerestem, akkor nem jött több kérdés erről. Amikor lakást vettem, onnantól a kutyát nem érdekelte, hogy milyet. Minden érdeklődés addig tart, amíg jól bele lehet szólni a másik életébe.

Alapból szeretem, amikor olyanok adnak nagyokos tanácsokat akik egy évben 2 alkalommal látnak és a sarki kisboltos többet tud rólam.

Én bármiről szívesen beszélgetek, bármire válaszolok.

Illetlennek azt tartom, ha meg akarják mondani miről mit gondoljak, mit hogyan csináljak.

A jó-szándékú tanácsot szívesen fogadom, ha nem is fogadom meg, vagy butaságnak tartom, mert pozitív szándék vezérli.

Ha tanács formájában érkezik, nem ilyen világmegváltó mindent tudás formájában, amit szerinte kötelező megfogadnom.

Ha jobban tudja az zavar, mert ami neki jó az nekem nem biztos, hogy szintén, nem vagyunk egyformák, más a prioritás az életemben mint a tanácsosokéban.

És az is, ha valaki elér valami és azt hiszi hogy az engem is boldoggá tenne. Mert valószínűleg nem.

Szóval szívesen beszélgetek vagy akár vitázom is, de én pl. sosem akarom meggyőzni a másikat az igazamról, csak elmondom az én véleményen a dologról, és bemutatom az én szempontomat, mert az tanulságos lehet. És ugyanezt várom el a másiktól is.