Miért tilos sírnom?Miért nem lehetek végre egyszer önző és sírni csak sírni és sírni ha szeretnék??Ez annyira idegesítő,valaki magyarázza már meg!

Ha sírni mertem nyilvános helyen,legtöbb esetben számon lettem kérve hogy miért sírok,ne sírjak stb.Mégis mit kéne mondanom,ha senkit nem akarok be avatni az érzelmeimbe?Mert nem lehet elfogadni hogy sírni akarok és nekem ez jó,jobban leszek tőle.Elegem van hogy mindenki számon kér ha rosszul vagyok,ha sírok,ha elgondolkozok.Esküszöm ültem a padon az erdőben,bámultam a semmibe és CSUPÁN ezért oda jött egy nő a gyerekeivel hogy jól vagyok e,gond van e ilyesmi.Az emberek aggodalmától már a plafonon vagyok.Nem vagyok kiskorú.Miért foglalkoznak az emberek ennyire a másikkal,miért sírsz ,min nevetsz,egyél,aludj,menj,min mosolyogsz,min gondolkozol ....Elegem van abból hogy az emberek az érzelmeim miatt ba....engem .Ha segítseget ,tanácsot akarok kérni valakitől úgy is megfogom tenni.Főleg azt utálom mikor valaki megbámul vagy farkas szemet néz velem,leköveti minden mozdulatom ,mikor mit teszek.De miért kell ezt,nem egy elhunyt szelleme vagyok.Ha a gyerekeimmel vagyok nyilvánosan akkor is figyelnek ,figyelik minden mozdulatom ,szavam az emberek és ezt annyira utálom.Egyszerűen utálom a társadalmat már bocsánatot kérek aki ezt a szívére veszi,de utálok mindent ami piszkálassal,abajgatással egyenértékű.