Mesélsz sorsszerű találkozást?

Minden az. Csak valamibol vagy kinyerek valamit, vagy nem

Peldák

Szóbaálltam egy szomszeddal masik házsorból, ugy, hogy nem szoktam szóbaálli szomszedokkal.

Nem egyszer lett ő az az egyedüli, aki a legnagyobb bajban segitett ki(család barátok valahogy sehol nem voltak akkor képben amikor szuksegem lett volna rájuk. Csak a szomszed..)

Vagy pl vonaton utaztam egy fejvadásszal. A munkája hatalmas cégeknek keres vezetőket igazgatokat. Ezekben a körökben forog. A nagyfejek közt.

En foglalkoztam anno munkaerő kölcsönzéssel is. A vonatos ürgéből millio tapasztalatot nyerhettem es hasznosithattam VOLNA, de "elengedtem."

Mondhatni ezt is lehetett volna sorsszerunek mondani, de nem éltem vele hogy az is legyen es befolyásolja a "sorsom".

Vagy kezdo kozgazdaszt keresett egy mágnás aki egyenesen az állammal is üzletel. Minden kapcsolatrendszerébe be akart avatni. En pont kapóra jöttem volna neki. Na ezzel sem éltem. (Tul nagy falathoz tul kevésnek tartottam magam), holott azota a pályám nem kisit ívelt volna szerintem felfelé.

Vagy mikor kulfoldon dolgoztam vendeglatasban megismertem egy vendéget akivel valamiféle lelkitars lettem még 10 év mulva is segit abban ha vissza akarok menni kulfoldre lakhatok nála. Olyan segito tamogato biztos pontom lett, mint egy családtagom.

Volt egy lány a suliba, akit sose mertem leszólítani, de ahogy bámultam felkeltettem a figyelmét.Ő idősebb volt,más osztályba járt, de úgy tűnt hogy nyitott volna rám.De kis félénk kamaszként nem mertem lépni sosem.Ennek ellenére teljesen belebolondultam,és miatta szerettem iskolába járni, mert egy csoda volt minden pillanat, mikor bármelyik szünetbe a folyosón láthattam.Sokszor egy buszon is utaztunk haza,mert pár utcányira laktunk egymástól.3 évig így teltek a napok,csak néztük egymást.Majd később a közeli lakhely miatt néha az utcán összefutottunk véletlenül.Persze akkor tettem azért hogy arra menjek...hátha láthatom újra :) Majd elteltek évek, munkahelyet váltottam, és orvosi vizsgálatra kellett menni, az adott cég le volt szerződve egy egészségügyi céggel, amely mindenféle vizsgálatokat csinál.Így oda kellett mennem orvosi vizsgálatra. Az intézményben saccra biztosan dolgoznak vagy 30-40-en.Odalépek a pulthoz,és teljesen váratlanul az a lány nézett a szemembe.Totál meglepődtem.Majd leültem az adott vizsgálatra a váróban,és ő meg a váró előtt fel alá járkált.Majd láttam hogy szólt az egyik kolléganőjének valamit...pár perccel később jött a kolléganő,és a váróban voltak előttem 4-5en, és engem hívott be a vizsgálatra előbb.Magyarul szólt az érdekemben.

Sajnos sosem lett belőle semmi, mert egy idióta voltam.A mai napig bánom hogy ennyire béna voltam.

De azért ez egy sorszerű találkozásnak tűnt.Évek múltán a semmiből megjelentünk egymás előtt...ő is én is meglepődtünk.És az intézményben bárki más is lehetett volna épp a pultnál..pont ő volt ott és mikor ott jártam nem kerültük el egymást :)

Én pont az ilyen találkozások miatt bánom, hogy annyira ronda és béna szerencsétlen vagyok aki nem vonzó egy nő számára.

Volt például, hogy elmentem szilveszter estén túrázni, szervezett teljesítménytúra. Teljesen véletlenül össze akadtam egy lánnyal, akivel tartottuk a kapcsolatot de látszott, hogy nem lesz belőle semmi.

Ha kicsit közelebb lennék a "jó pasi" kategóriához, akkor azért unokáknak mesélendő sztori lenne, hogy szilveszter éjszakáján egy éjszakai túrán ismertem meg a páromat.

4# hasonlo nekem is van

Kulfoldon megismerkedtunk baratnommel srácokkal.

A srác kiderult hogy pesten ugyanabban a "közben" lakik ahol én, majdnem egynapon szulettunk, horoszkop ugyanaz, csaladi hatter ugyanaz ő is a poklokat megjárta olyan kemeny volt az elete es ugyanugy ahogyan en! Mikozben a barátnőm meg szabályosan kiröhögte amikor a megpróbaltatásairol mesélt.

Erre vele jött össze..mert laza bohém komolytalan es neki ez kell.

Igaz hogy mi mintha egymásnak lettünk volna teremtve, meg hihetetlen hogy egy szomszedot külföldön ismerek meg, akinem detto szinte ugyanaz az élete mint nekem meg a többi, dehát kit érdekel ugye..

Amúgy az a vicces, hogy az életben nagyon sok ilyen sorsszerűnek hitt találkozás van, közben meg azt látom, hogy ez kicsit olyan, hogy a lehetőségek folyton jönnek ha megteremtjük az esélyét, csak a 99%-ukat nem használjuk ki.

Szintén túrázás téma, össze hozott az út egy nő ismerőssel, akivel utána egy ideig elég közel is kerültünk egymáshoz. Ott is kellett a "sors" hogy éppen mindketten arra jártunk, és éppen voltam elég bátor nyitni felé.

Vagy pont az adott nő miatt mentem el egy adott túrára, remélve, hogy összefutunk (spoiler: nem sikerült). Ellenben megismerkedtem egy másik túratárssal, akivel tök jól szórakoztunk, végig azzal jött, hogy mennyi közös van bennünk.

Vagy pont az adott szilveszteres csajnál volt, hogy említette mi lesz a következő túra amire megy. Én meg nyilván "véletlenül" arra jártam. Újra találkoztunk, sétálgattunk még utána is a Duna partján. Még a második találkozás is egy kvázi álom randi kategória lett volna.

Viszont rajta keresztül megismertem egy túratársam, aki egyben jó barátom is lett, és rajta keresztül meg még több embert megismertem, egész kis kapcsolati köröm lett. Szóval valahol megérte így is.

Van egy munkatársnőm, akinek feltűnt, hogy nem eszek bent, aminek oka van. Erről egyszer beszélgettem vele. Elkezdett közeledni felém pozitív értelemben barátilag, de lezártam előtte. Később kiderült, hogy neki is van egy alapbetegsége. Pillantjuk egymást, de eltávolodtunk egymástól, pedig úgy néz ki, hogy lenne mit beszélnünk egymással, és a személyisége segítő szándékú, de mivel makacs vagyok, így lezártam előtte.

Az ilyen történetekről a "Hancock" c. film jut az eszembe.

Lentebb voltam lelkileg, el voltam keseredve, akkor szakítottunk az akkori partneremmel, és ő dobott engem, ami még jobban zavart, de egyéb gondjaim is voltak, ami miatt rosszul éreztem magam. Barátnőmmel elmentünk inni, de semmi nagy rendezvény, vagy ilyesmi, egy üveg borral kiültünk a város szélére, mikor mondta, hogy a szomszédja ma megy a Balatonra dolgozni. Mondtam neki viccből, hogy hívja ide, ide is hívta és vele mentünk. Annyi volt, hogy előtte egy pár cuccomat gyorsan elraktam, egy-két ruha, tusfürdő, stb. Éjfélre értünk a Balatonra, amit akkor életemben először láttam. Ott egy hétvégét töltöttünk, és ugyan dolgozni mentünk, de meg nem szakítottuk magunkat. És ott ismertem meg egy melóst, aki szintén a barátnőm ismerősének az melósa volt, annyira jól kijöttünk, hogy elkérte a telefonszámom, és beszélni kezdtünk. Teljesen kihúzott engem ez az ember abból a rossz lelki állapotból amiben voltam egy pár hét alatt. Oké, több nem lett, mert utána rájöttem, hogy nem éppen a legjobb ember(súlyos dolgokban benne volt, volt nem egy rendőrségi ügye, stb), de megköszöntem neki.

Másik sztori az volt, hogy még valamikor gyerek lehettem mikor divat volt az, hogy mindenkinek facebook oldala volt. Gondoltam én is csinálok, miért ne? Akkoriban még pénzért is lehetett oldalt eladni, szóval ezt az oldalát néztem a dolgoknak. Az az életemben megint egy olyan rész volt mikor szomorú voltam, gyászoltam, mert meghalt egy közeli hozzátartozóm. És akàr gyerek az ember, akár felnőtt egy ilyesmi megviseli az embert. Szóval valahol azért is csináltam, hogy eltereljem kicsit a saját figyelmemet.

Na, megcsináltam az oldalt, jöttek a "lájkok", jól ment az egész, sok posztom volt, rengeteget posztoltam, sok embernek tetszett az oldal, sokan nevettek, és ez tetszett nekem is. Végül eljutottam pár hét alatt arra a szintre, hogy egyedül már nem bírtam ennyit posztolni. Kiírtam az oldalra, hogy admint keresek, aki segít posztolgatni.

Egy még tőlem is fiatalabb kis srác jelentkezett, azt mondtam neki, hogy, rendben, gyere. De már az első pár beszélgetés alkalmával teljesen jól elbeszélgettünk, pedig csak gyerekek voltunk. Helyesen írt, és volt témája a srácnak. Pár nap se kellett mikor megkérdezte felhívhat-e. Akkor az ment a neten, az volt a divat, hogy skypeoljunk szinte idegenekkel. Mondtam neki miért ne? Benne vagyok. Így teltek az évek, míg végül felnőttek lettünk. Már akkor nyilván nem volt meg az oldal, de a kettőnk közötti kapcsolat megmaradt.

Öt évet vártunk arra, hogy találkozzunk, mert sajnos ő az ország másik végében él. Öt év után találkoztunk egymással kb húsz percre, mert ennyit tudtunk kivitelezni. Az iskolájàval jöttek az én lakhelyem felé én meg voltam olyan bolond, hogy gondolkodás nélkül megkerestem őket. 😂 De mivel mentek is tovább több nem jutott akkor.

Ugyan én már akkor felnőtt voltam, megtehettem volna, hogy vonatra ülök, és elmegyek hozzá, de az élethelyzetem akkoriban nem engedte meg sajnos, ezért újabb három év kellett ahhoz, hogy újra találkozni tudjunk. Akkor már én ültem vonatra, és én mentem el hozzá születésnapja alkalmából, akkor már a srác betöltötte a 18-at is, pedig 9 éves volt mikor megismertem, vagyis hát mikor beszélni kezdtünk.

Akkor személyesen döbbentünk rá, hogy szemtől szemben még jobban érezzük magunkat, mint csak telefonban, meg online felületen. Összejöttünk, és rá nem sokra oda mentem dolgozni ahol ő lakott. Életem legszebb időszakát töltöttem vele, soha nem fogom őt elfelejteni. Akkora szerelem alakult ki bennem felé, amit nem tudok körbeírni. Soha nem lesz még egy olyan, mint ő. Hiába volt tőlem fiatalabb, meg egyebek, számomra tökéletes volt.

De sajnos véget ért az egész. Ma már barátként sem áll velem szóba több, mint egy éve. Soha nem lesz sem hasonló barátom, sem hasonló párkapcsolatom sem, mint ő volt.